Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
1. szám - II. Rohringer Sándor: Töltésezett folyók szabályozása
11 napokat vett igénybe. A szabályozás árvédelmi okokból leginkább átvágások létesítéséből állott (1846—1890). A medret Vásárhelyi Pálnak javaslata szerint 112 átvágással 450 km-rel, tehát a folyó hosszának egyharmadával megrövidítették, azonban a partok biztosítását elmulasztották, aminek következménye lett, hogy a meder helyét állandóan változtatja. A folyó már a szabályozás előtt is egységes beágyazott mederben folyt, de hosszának megrövidítése után ez a beágyazódás fokozódott, a kisvíz szintje helyenként Г50— Г90 m-rel lett alacsonyabb. Az átvágásokkal szabályozott és árvédelmi töltések közé fogott folyóban még számos hajózási akadály maradt fenn, aminek oka jórészben az, hogy a folyásnak nem szabtak megfelelő irányt. Egyenes szakaszokat éles kanyarulatok követnek és a hajózásra alkalmatlan, sekély helyek keletkeznek, különösen egyik kanyarulatból a másikba való átmenetnél (2. ábra.) A folyónak átvágásokkal való szabályozása tehát még nem jelentette a szabályozás befejezését, hajózás szempontjából a helyzet nem javult, sőt talán rosszabbodott. 2. ábra. A gyovai felső gázló. A meder mélyülésén kívül idők folyamán a partok is számos rongálódásnak voltak kitéve és mert összefüggő szabályozási művekkel nem voltak védve, évek hosszú során át a folyó az eredetitől egészen eltérő alakot vett fel. Ahol régen homorú partok voltak, ott domború parti zátonyok keletkeztek és fordítva. Végeredményben hiányozván a partoknak biztosítása, ezzel a vándorlással, melyet a kanyarulatok és parti zátonyok végeztek, karöltve járt a sekély helyeknek vándorlása is. A hajózás megjavítását célzó munkálatok egy örökké változó mederben folytak és nem adtak biztosítékot arra nézve, hogy állandóak maradjanak. A Tisza medrének tanulmányozása azt. a meggyőződést érleli meg, hogy nagyon csekély esésű folyóknak átvágásokkal való megrövidítése az árvíz és jég levonulása és a hajózás szempontjából is célszerű lehet, azonban az átvágásokkal megrövidített meder nem hagyható magára, hanem azt rendszeresen összefüggő, jól vonalozott kanyarulatok sorozatában kell állandósítani és a partokat biztosítani. Különösen akkor, ha a folyón hajózás van, a kisvízi medernek állandósítása és hajózásra alkalmassá tétele elengedhetetlen. A homorú partok biztosítása után még mindig kelezkezhetnek egyik kanyarulatból a másikba való átmenetnél rossz gázlók, melyek-
