Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - IX. Szakirodalom

98 hátrányai különösen Pécs és Diósgyőr—Miskolc vidékén szembeszökőek. Nagyon rossz helyzetben van az Alföld, ahol aránylag nagy, 42 periódussal járó erőmüvek vannak (Debrecen, Szeged), amelyek az országos hálózatba közvetlenül nem kapcsolhatók be. A fogyasztás várható alakulására vonatkozóan a közölt statisztikák alapján a szerző az alábbi következtetésekre jut : Évi villamos-energiafogyasztásunk 1933-ban 1940-ben millió kWó-ban : Magán- és közvilágítás 132-9 153 Vontatás (Máv. nélkül) 79-3 112 Máv. vontatás 4-3 40 Ipar 354-5 574— «99 Összesen : 571-0 879—1004 Hálózati veszteség 106-5 161 180 Erőművek saját fogyasztása 50-7 70— 80 Összes fejlesztett energia: 728-2 1110—1270 millió кWó. Közcélra termelő 670,750 kVA összteljesítményű generátoraink átlagos kihasználása évi 1450 óra. (Kelenföld 1570 óra, Bánhida 2600 óra.) Ha 1940-ben 2000 órás kihasználással számolunk, a fenti 1110—1270 millió kWó előállításához 740—850,000 kV A összes gépteljesítményre lesz szükségünk. 1940-ig tehát részben bővítéssel, részben új erőművek építése révén legalább 130,000 kVA-es gépi berendezésről kell gondoskodnunk. Ennek a gépteljesítménynek a fele a főváros szükségletének fedezésére lesz szükséges. A vasutak villamosításával számolni kell, mert az a) villamos-energiagazdasági szempontból jelentős, hiszen silányminőségű szeneinkből igen olcsón termelt áramot használnánk, b) a villamosüzem forgalmi szempontból rugalmasabb és olcsóbb és c) bár pénzügyileg nem jövedelmező, közvetve mégis annak mondható. Elsősorban villamosíthatok 1. a Budapest—Hatvan közötti vonal 12-1 millió pengő költséggel, a tőke 4-46%-át képviselő üzemi megtakarítással, 2. a Budapest—miskolci vonal (20-2 millió P, 2-66% megtakarítás), 3. a balatoni vonal (20 millió pengő, 1-28%). Fontos azonban a vontatás átalakításán kívül az üzemet is a villamosításhoz szabni, gépes- és akkumulátoros kocsik bevezetésével. A jelenlegi helyzet és a várható fejlődés figyelembevételével a következőkben azzal foglalkozik a szerző, hogy hogyan lehet az általános villamosítást a jelenlegi adottságok és az országos érdekek szemmeltartásával, a legkisebb költséggel végrehajtani. Tárgyalásai során az országot 8 energia-ellátási körzetre osztja, kijelöli a számbajövő meglévő, fejlesztendő, kiépítendő vagy elsorvasztandó erőműveket és az egész országot behálózó országos fővezeték nyomvonalát. Részletes adatokra támaszkodva és a meglévő vagy fenyegető hibákra gondosan rámutatva kifejti a feszültségszabványok módosításának szükségességét és a különböző erőművek közös hálózatra való dolgozásának jelentőségét. Az 1940-ig létesítendő 100,000 kW-os erőforrás a mátravidéki lignitet hasznosító lőrinci-i országos erőmű volna, mely gazdaságosan fedezné a főváros szükségletét is. (Építési költség 37-57 millió P, egységár 4-19 fillér/kWó). Ezenkívül a miskolcvidéki szénmedencében, Pécs—Mohács vidékén és a mosoni Dunaágon jelöli ki a szerző a legközelebbi jövő energiaforrásait. Helyi rendeltetésűeknek, de ugyancsak fontosaknak tartja a Szamos, a Sajó és Hernád, valamint a Rába vizierőit. A mosoni Dunaágon az engedélyokirat jelenlegi birtokosának tervei szerint egyetlen 14 m-es lépcsőben 200 m

3/sec vízzel 140 millió kWó-t lehetne kitermelni. A szükséges beruházás 38 millió P, az energia egységára 2-86 fillér/kWó lenne, mert a telep a bánhidai 110 kV-os távvezetékre dolgoznék mint alaperőmű s így évi 4—5000 órás kihasználására lehetne számítani. Vegyes műszaki javaslataiban a feszültségszabvány új megállapításáról, a 42^->-u telepek elsorvasztásáról, a körvezetékekről, a hazai aluminiumhuzalgyártás gazdaságosabbá tételéről ós az olvadó biztosítékok bevezetéséről szól. Különösen megemlítésre méltók az akkumulátoros közúti járművekről szóló sorok. Az utolsó két fejezet az államnak a villamosításban vitt szerepére, illetőleg ezzel kapcsolatban az 1931. XVI. t.-c. módosítására vonatkozik. Verebély szerint az állam szerepének aktívnak kell lennie. A szükséges beruházások fedezetéül az Országos Villamosságügyi Alapot jelöli meg, melynek főforrása az értékesített energia árára kivetett 1—2%-os villamossági illeték, összesen mintegy évi 2-8—5-6 millió pengő.