Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
1. szám - IX. Szakirodalom
99 A törvénymódosításra vonatkozó főbb javaslatok : A villamosművek közérdekűvé való minősíthetősége, a távvezetékeken kívül az ilyen erőmüveknek is megválthatósága, illetőleg az engedélyokirat lejárásával az államra való háramlása, a villamosművek és tartozékaik telekkönyvezése főkép hitelügyi célzattal, az Országos Villamosságügyi Alap léesítétse villamosművek és távvezetékek, valamint különböző erőművek együttműködését biztosító berendezések építésére, villamosművek vagy kötvényeiknek megvásárlására, a szegényebb vidékek villamosítására, háziipari, kisipari és mezőgazdasági fogyasztóknak kamatmentes törlesztésre kiadandó motorok és munkagépek vásárlására, végül öntözőművek villamos szivattyútelepeinek létesítésére. Végül javasolja a szerző az Országos Villamosságügyi Tanács újjászervezését és komoly hatáskörrel való felruházását. />,-. Lászlóffy Woldemár. Th. Rehbock: A vízépítési kísérletügy fejlődése. (Die Entwicklung des wasserbaulichen Versuchswesens.) Kl. Der Bauingenieur 1935. 9—10. Berlin, 1935. 20 old A tanulmány rövid áttekintést ad a vízépítési kísérletügy fejlődéséről, megmagyarázza a kísérletek szükséges voltát, ismerteti eredményeit és utal a még megoldásra váró feladatokra. A kísérletezés szükségessége a vízépítésben. Ha arra gondolunk, hogy évente milyen nagy ós hatalmas összegeket felemésztő vizi munkálatok folynak, akkor nem lehet vitás, hogy azoknak gazdaságos megoldása elsőrangú követelmény. Tagadhatatlan, hogy ennek kielégítése, vagy megközelítése talán seholsem ütközik olyan nehézségekbe, mint éppen a vízépítésben, mert egyrészt a problémák rendkívül változatosak, másrészt ismereteink igen hézagosak. A víz mozgásának matematikai tárgyalását sok máson kívül az is megnehezíti — vagy inkább teljesen lehetetlenné teszi —, hogy a természetes vízfolyások medre többnyire folytonosan változó. Ezért a vízépítő mérnök kénytelen tapasztalatokra és becslésekre támaszkodni. Mivel az ilyen tapasztalatok gyűjtése, a megfigyelések és mérések nagyobb folyóknál nehézkesek voltak és több segédeszközt igényeltek, önként adódott, hogy ugyanezeket kisebb vízfolyásokon, illetőleg mesterséges árkokban végezzék el, s a kapott eredményeket érzék szerint az eredetire alkalmazzák. Ezeket az egyes esetekre végzett kísérleteket a modellkísérletek ősének tekinthetj ük. A gyakorlati hidraulika fejlődése. Az ember már évezredek óta foglalkozott a víz technikai felhasználáséval ; matematikusok és fizikusok írásai jelentek meg a vízmozgásról, de az első alapvető összefüggést csak 1643-ban állapította meg Toricelli ismert képletével: v = [/ 2gh. Egy évszázad telt el. míg 1745-ben a német Brahms és a francia de Chézy megállapították a hidraulika második alaptörvényét: v — c\ÍRJ . ünnek a fejlődésnek lassú és fáradságos menetét az amerikai John R. Freeman ismerteti az európai vízépítési laboratóriumokról kiadott mű 1 be vezető j ében. A tiszta matematikai alapon való tárgyalás már említett nehézségei miatt a gyakorlati hidraulika csak évszázados munkával alakult ki. Jellemzője, hogy a sebesség egyenlőtlen Q eloszlását figyelmen kívül hagyva, középsebességgel számol : v — Egészen rövid történelmi áttekintésül megjegyezhetjük, hogy Leonardo da Vinci után Galilei, Castelli, Toricelli és Guglielmini végeztek úttörő munkát. Majd Franciaország tűnt ki a hidraulikai kutatásokban, mikor is Dubuat, Prony, d' Alembert, Bossut, Lesbros, Darcy, Bazin és Fargue értek el jelentős eredményeket. Svájcban a két Bernoulli fejlesztette a hidraulikát és nekik köszönhető egy fontos elemnek, az energiavonalnak bevezetése is (1738). A XIX. század németjei közül Eytelwein, Hagen, Weisbach és Meissner emelendők ki. A XIX. század végén a hidraulika terén már értékes munkák és eredmények voltak. Mégis hiányzott általában az a tisztánlátás, mely a sok különböző eredményt adó képlet közül a legmegfelelőbbet adta volna a mérnök kezébe. Hogy azonfelül éppen az eredmények különbözősége miatt a képletekbe vetett bizalom jogosan volt csekély, azt Tolmann egy kiváló példával bizonyította. A hidak okozta duzzasztásmagasságot 26 egymástól független képlet alapján adott esetre kiszámítva, az eredmények 3 cm-től 83 cm-ig ingadoztak, középértékük 26 cm volt, míg a tényleges duzzasztás 6 cm-nek bizonyult. 1 G. de Thierry — С. Matschoss : Die Wasserbaulaboratorien Europas. Berlin, V. D. I.. 1926.
