Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - IX. Szakirodalom

SZAKIRODALOM. Rovatvezető : Dr. techn. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR. Vitéz Verebély László: Tanulmány Csonka-Magyarország villamosításának tervszerű fejlesztésére. 159 oldal szöveg, I—XX. táblázatos melléklet, 9 diagramm és 3 térkép. Budapest, 1935. Kézirat gyanánt. Tervszerű országos villamosításról csak az adott helyzet teljes ismeretében lehet szólni. Ezért a szerző legelőször Csonka-Magyarország energiaforrásairól ad a legújabb adatokra támaszkodó összefogó képet. Vizierőink évi átlagos 925 millió kWó-t képviselnek és bár legnagyobb részben nemzetközi és műszaki nehézségek miatt nehezen értékesíthetők, közülök egyesek —különösen a Mosoni Dunaágat, a Sajó—Hernádot, a Szamost és a Rábát emeli ki a szerző,— az országos fővezeték-hálózat kiépülése után komoly figyelmet érdemelnek. Szénvagyonunk a legújabb becslések szerint 1-8 milliárd t, 6547 billió kalória fűtőértékkel. Ebből azonban csak 38-4 súlyszázalék (53-5 fűtőértékszázalék) van 3500 kalória felett. Silányminőségű szeneink észszerűen csak bányakörzeti műben értékesíthetők, ezért a Budapest energiaellátására szóbahozott ú. n. „északi kelenföldi" villamosmű gondolata elvetendő. Tőzegkincsünk 98 millió t-ra rúg 322 billió kalória fűtőértékkel. Energiagazdasági jelentősége főként a keszthelyvidéki és a nagybereki lápoknak van. Eddig feltárt gázos kútjaink hozama csekély ahhoz, hogy a helyi jelentőségen felülemelkedjenek. Az energiaforrások mellett a villamosítás 'jelen állapotát kell megvizsgálni. Községi lakosságunk 48%-a van villamossággal ellátva. A villamosított községek lakosszámának az összlakossághoz való aránya legjobb Békés megyében (90%). Baranya (79%), Jász-NagykunSzolnok és Komárom vármegyék következnek ezután (76—76%-kal), míg legelmaradottabbak Zala (16%) és Bács megye (15%). A vállalkozás általában a tömeges településeket keresi, ezért a villamosított községek lakosszáma átlag 3211 (városok nélkül), míg a nem villamosítottaké 1203. A villamosítás átlag 2000 lakosnál kezdődik, de ez alól bőven van kivétel, mert pl. Baranya megyében a villamosított községek átlagos lélekszáma csupán 949, míg Hajdúban a nem villamosítottaké 5145. A villamosítás előhaladása a népsűrűség mellett természetesen a vagyoni és kereseti viszonyokkal is összefügg. Ha azt keressük, hogy a további villamosítás szempontjából milyen az egyes megyék helyzete, Verebély szerint a következőképen járhatunk el : Megállapítjuk az ország vármegyéinek sorrendjét a még nem villamosított községek száma, átlagos lakosszáma és átlagos népsűrűsége, a mezőgazdaság és ipar hozadékának fejhányada és végül az egy főre eső kereseti és jövedelmi adó szerint. Az így kapott sorszámok összege adja a megyék osztályzatát a villamosítási teendők szempontjából. A további villamosításra legkedvezőbb a helyzet Sopron (36), Bács (37), Csanád (38), Tolna (45) és Pest (50) megyékben, míg a legkilátástalanabbak Abaúj (99), Szatmár (95), Heves (93), Zala (84) és Veszprém (81) megyék viszonyai. A villamos energiaellátás mikéntjét tekintve, az 1933-bun közfogyasztásra termelt 728-2 millió kWó áramból 49-6%-ot bányakörzeti erőműben, 49-2%-oí (!) tengelyen szállított szénből, 1-1%-ot vizierő műben és 0-1%-ot földgázból fejlesztettek. Távvezetékeink között első helyen a 110 kV-os bánliidai áll, melyen — a budapesti erőművekkel együtt -— 338,950 kVA dolgozhatik együtt. (Ez az ország 155 közcélú erőművében képviselt összes teljesítőképességnek 52%-a !) Sajnálatos azonban, hogy a fővárosi művekkel való rendszeres együttjárás még nincs biztosítva. Ez különben az ország más villamosműveinél is megvan és ezért a távvezetékek fejlődése sem harmonikus. Az együtt-nem-működés Vízügyi Közlemények. 7