Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - I. Németh Endre: Kenessey Béla†

6 latokban gazdag lélekkel és minden elismerésre méltó leleményes alkotóképességgel töltött meg. Hozzá kell tennünk mindjárt, hogy a reá bízott feladatok megoldásánál ritkán maradt meg a kényelmes, kitaposott utakon, hanem a célhoz és körülményekhez igazodó megoldásokat kereste és munkájában mindig volt valami újszerű, egyéni vonás. Ehhez meg is volt az elemzőképessége, fejlett matematikai tudása és biztos gyakorlati érzéke. De nagy szüksége is volt ezekre a képességekre, hiszen a kultúrmérnöki munkálatok alapjául szolgáló elméleti és gyakorlati ismeretek az ű idejében voltak kialakulóban és így a célnak megfelelően, jól és olcsón csak egyéni leleménnyel lehetett építkezni. Alkotásai — mint a kultúrmérnöki alkotások általában — nem voltak egetvívó műszaki csodák, de a szerény megjelenésű munkák nyomában mindig jólét és megelégedettség járt. Brassói működésének idejéből külön meg kell említenünk a rendkívül ötletes módon végrehajtott udvarhelymegyei vízmosáskötéseket, a barcasági öntözéseket, valamint a Brassó, Háromszék és Csik megyékben végzett tagosításokkal kapcsolatos talajjavításokat. Kiváló elmeéllel működött a vízjogi törvény alkalmazása terén is, amint azt az Olt-folyón levő malmok vízjogainak rendezése és a botfalusi cukorgyár, valamint a zernesti cellulózegyár szennyvizeivel kapcsolatosan felmerült elkeseredett viták bölcs elintézése igazolja. Brassó város csatornázása érdekében is értékes munkásságot fejtett ki. Komáromi működéséhez fűződnek a dióalmási és szelepcsényi öntözések, a Podluzsánka és a Szikinca vízrendezése, valamint a Garam partvédelme. Külön fejezetet érdemel irodalmi tevékenysége, amit részben szaklapokban, részben önálló művek révén fejtett ki. Első cikkei, amelyek az 1895—1902. időszak alatt a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyében jelentek meg, érdeklődésének sokoldalúságára mutatnak, de csak szárnypróbálgatásoknak tekinthetők. Németországi hivatalos tanulmányútjáról szóló nagyszabású jelentése azonban, amely ,,A városi szennyvizek tisztítása" címmel 1903-ban a Vízügyi Közlemények XVII. füzeteként jelent meg, rendkívül értékes munka és a szennyvíztisztítás kérdésének akkori állásáról mind műszaki, mind közgazdasági szempontból kimerítő felvilágosítást ad. Ezután hosszabb szünet állott be irodalmi tevékenységében, bár kéziratban több tanulmánya maradt fenn ebből az időből. Ezek közül a „Néhány szó a bukógátak kérdéséhez" című tanulmányban olyan úttörő hidraulikai megfigyeléseket és elveket találunk, amelyeket ma, három évtized után, a modern hidraulika teljes mértékben igazol. írói munkássága mégis tulajdonképen csak az utóbbi években bontakozott ki igazán, amikor 1924-ben a Vízügyi Közlemények szerkesztésére kapott megbízást. Ennek a megbízásnak költségadomány híján csak 1928-ban tudott érvényt szerezni, ettől kezdve azonban egészen elhúnytáig fáradhatatlan lelkes szerkesztői munkásságával a Vízügyi Közleményeket mind tartalmilag, mind terjedelemben magas színvonalra fejlesztette. A szerkesztői munkásságon kívül tevékeny részt vett önálló és ismeretterjesztő cikkeivel is, amelyek e folyóirat hasábjain, a m. kir. földmívelésügyi minisszterium egyéb kiadványaiban („A magyar vízimunkálatok története", „Űjabb tanulmányok az öntözésről" stb.), valamint a Mezőgazdasági Közlönyben és egyéb folyóiratokban jelentek meg és a kultúrmérnöki tevékenységnek, valamint a hidraulikának úgyszólván minden ágazatára kiterjedtek. Részt vett a „Technikai Lexikon" szerkesztésében is, melynek a vízépítésre vonatkozó részeit írta. Különösen nagy előszeretettel foglalkozott a vízgazdálkodás kérdéseivel. Az e téren felmutatott széleskörű, alapos tudásának elismerése-