Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

694 VIII. A talajfagyottság hatásai a hócsapadék lefolyási arányára. Nagyon érdekes körülmény, liogy ebben a fontos kérdésben nem a tavaszi időjárási események döntőek, hanem a régebbi időjárás, nevezetesen az alábbiak tanúsága szerint igen gyakran a későősz meteorológiai eseményei.

1 Mert a hóval borított talaj meteorológiailag úgyszólván teljesen el lévén szigetelve a légkörtől, a talajhőmérsékletet még hónapok multán is azok az időjárási események irányítják, amelyek a hótakaró megjelenése alkalmával uralkodtak. Ha a talaj előzetesen erősen átfagyott, akkor a felszíni rétegekben ez az állapot a hótakaró elvonulásáig meg fog maradni. A mélyebb régetekből történik ugyan felfelé hővezetés, de ismeretes, hogy a legtöbb talajban ez a folyamat igen lassú és az érkező hőmennyiségeket a talajbafagyott víz lassú elolvadása használja el, úgyhogy ebből a felszínig hosszú időn át semmi sem tud feljutni. Más a helyzet természetesen akkor, ha a talaj a hótakaró lehullása előtt csak gyengén és legfelső rétegében volt átfagyva. Ilyenkor természetesen megtörténhetik az, hogy a talaj belső hővezetése lassanként felolvasztja a felszíni rétegbe fagyott vizet is és tudvalévően ilyenkor következhetik be az az eset, hogy a hótakaró nem kívülről, légköri hőhatások következtében olvad el, hanem alulról, a talaj felől érkező hőszállítás kezd hozzá a hó elpusztításához. A gyengén és csak vékony felületi rétegben fagyott talaj tehát olyan szerepet visz a későbbi hótakaró szempontjából, mintha egyáltalában nem is volna megfagyva, miután az ilyen gyengén és felszínesen fagyott talaj rövidesen felengedhet a belső hővezetés következtében. Hogy mit kell „gyenge" és „vékony" talajfagyon érteni, az talajnemenként változik. Annál szigorúbban kell ezeket a határokat megvonnunk, minél jobb a talaj hővezetése, minél kisebb a víztartalma és hőkapacitása. Gyakorlati szempontból igen érdekes megvizsgálni azt, hogy a két eset milyen sűrűn szokott előfordulni. Bizonyos számú egymásrakövetkező évben hányszor hull a hótakaró erősen fagyott talajra és hány esetben gyengébben fagyottra vagy éppen fagymentesre ? Hogy ebben a tekintetben némi tájékozódást szerezzek, összeállítottam az utolsó 14 esztendő hótakarójára vonatkozó adatokat a budapesti észlelésekből.

2 1 A kérdésnek erre a rendkívül érdekes részére Kenessey Béla miniszteri tanácsos úr volt szíves figyelmemet felhívni és az ő szíves útmutatásainak köszönhetem, hogy vizsgálataimat ebben az irányban is módomban volt kiterjeszteni. 2 Eljárásomat az a kifogás érheti, hogy a nagyváros különleges mikroklímája meghamisítja a hóészleléseket. Errevonatkozólag a következőket kell szem előtt tartanunk : A nagyváros téli éghajlata csakugyan enyhébb, mint a szabad vidéké. Ámde ez a hatás a hótakaró és a hőmérséklet tekintetében egyformán érvényesül és így az elkövetett kettős, de ellentett előjelű hiba nagyrészben kiegyenlíti egymást. Ezenkívül az észlelések nem a város belsejére, hanem a sokkal kevésbbé városias jellegű Rózsadomb aljára vonatkoznak. Végül a vizsgált jelenség oly mértékben változik talajtani okokból még kis távolságon belül is, hogy a mutatkozó eredményt még akkor sem lenne szabad nagyobb területre (pl. az egész Duna—Tisza közére) általánosítani, ha a Meteorológiai Intézet központi telepe nem is a városban, hanem teljesen szabad vidéki fekvésben volna elhelyezve. Ilyen általánosítás nem is célom. A felsorolt adatokkal csak egy legdurvább első tájékoztatást kívánok a kérdésről addig az időpontig adni, amíg errenézve kellően részletes vizsgálatok történnek.