Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

A CSAPADÉK HALMAZÁLLAPOTÁT MEGHÁTÁROZÖ METEOROLOGIAI TÉNYEZŐK. (Különös tekintettel az eső és hó eltérő hidrológiai szerepére.) írta: DR. AUJESZKY LÁSZLÓ. I. Bevezetés. Hidrológiai szempontból rendkívül nagy különbséget jelent., hogy ugyanaz a csapadékmennyiség eső avagy hó alakjában kerül-e valamely vízhálózat gyűjtőterületére. Légkörtani szempontból az eső és liócsapadék keletkezése annyira rokon jelenségsorozat, hogy a tisztán csak meteorológiai célú munkálatokban a kettőt majdnem mindig együtt szokás kezelni. Mind az eső, mind a hó képződésére hosszú és bonyolult légköri folyamat vezet, amely igen sok mozzanatból van összetéve. Ezek közt azonban úgyszólván csak hajszálnyi eltérés áll fenn, amennyiben a csapadékkeletkezés egész folyamata minden mozzanatban egyforma, kivéve egyet, az utolsót, amely a halmazállapot döntő eltérését létrehozza. A csapadékkeletkezés mechanizmusára vonatkozó mai nézeteinket e közlemények egyik megelőző számában már ismertettem, ezúttal tehát elegendő lesz röviden a következőket idéznem : Minden bővebb és hidrológiai szempontból latba eső csapadék abból keletkezik, hogy bizonyos légrétegek (akár az áramlási viszonyok alakulása, akár domborzati akadályok jelenléte következtében) több száz vagy ezer méterrel magasabb szintbe kénytelenek emelkedni. Az emelkedés folytán kisebb nyomású légtérbe jutnak, adiabatikus táguláson esnek át és a Poisson-féle gáztörvény értelmében jelentékeny lehűlést kénytelenek elszenvedni. Mikor ez a lehűlés eléri a levegő pillanatnyi páratartalmának megfelelő harmatpontot, akkor a vízpára (gázállapotú víz !) kicsapódása sima felületű tárgyakon már megkezdődhetnék. Ilyenek azonban a légkörben nincsenek jelen, azért a lehűlésnek még tovább kell tartania, mindaddig, amíg a túltelítés olyan mértéket nem ölt, hogy a párasűrűsödés már erősen görbült testecskéken, porszemeken, füstpartikulumokon, vagy a levegő nagyobb méretű iónjain is végbemehessen. Minél kisebbek a légkörben lebegő idegen szilárd testecskék, annál nagyobb fokú túltelítés szükséges a párakondenzáció megindulásához, vagyis a felhő keletkezéséhez. Az előadottak egyformán érvényesek az eső és a hó képződésére, éspedig olyan tökéletes mértékben, hogy az eddig felsorolt hatóokok még nem is hozhatnak döntést arra vonatkozóan, hogy a csapadék milyen halmazállapotban fog lehullani.