Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái

684 II. A felhőrészecskék halmazállapota. Azt gondolhatnék, hogy a lehűlés mértékétől és a harmatpont fekvésétől fog függeni, vájjon a felhő minő halmazállapotú partikulumokból létesül. Ámde a helyzet korántsem olyan egyszerű, mint pl. a talajmenti tárgyakon az erős éjszakai lehűlések alkalmával tapasztaljuk, ahol 0 fok felett cseppekből álló harmat, 0 fok alatt ellenben kristálykákból álló dérbevonat keletkezik. Ugyanis a szabad légkörben a túlhűlés jelensége nagymértékben belejátszik a kondenzációs folyamatok alakulásába. A kondenzáció nagyon gyakran történik cseppalakban, még rendkívül alacsony hőmérsékleten is. A felhők túlnyomó többsége 0 foknál hidegebb és mégis cseppekből áll. Ezek a cseppek hajlamosak ugyan a gyors kifagyásra, de csak akkor, ha már meglévő szilárd részecskékkel jutnak érintkezésbe. Csupán azoknál a felhőknél találunk nagyobb számban szilárd felhőelemecskét, amelyek —10 foknál hidegebbek. Ettől a hőmérséklettől lefelé a túlhűlt cseppekből álló felhő egyre hajlamosabbá válik a jégkristályfelhővé való átalakulásra. Akár cseppecskékből, akár parányi kristályokból álljon a felhő, még nem dőlt el a belőle hulló csapadék halmazállapotának sorsa, mert ebbe még újabb bonyolult tényezők játszanak bele. III. Eső és hó keletkezése a felhőből. Élénkebb felszálló mozgás közben a felhőcseppek gyorsan növekednek, a megnagyobbodott cseppek pedig hajlamosabbak lesznek a kifagyásra. Ha a felszálló mozgás nagy magasságokig terjed, akkor a benne lebegő cseppek oly hideg környezetbe jutnak, hogy ebből az okból is kénytelenek megfagyni. Ezért komolyabb arányú csapadékképző folyamat alkalmával a felszálló légoszlopban előbb-utóbb mindig meg kell jelenniök a jégszilánkocskáknak is. Mihelyt azonban ilyenek jelen vannak, akkor a párakiválás legnagyobb része ezeken fog történni. Most a kondenzáló vízpára már közvetlenül (a cseppfolyós halmazállapot átugrásával) lép át a szilárd halmazállapotba. A halmazállapotugrás következtében a jégdarabkák gyorsan növekednek, rohamos ütemben épülnek fel rajtuk a hókristályok. Mihelyt a hókristály elég nagy lesz ahhoz, hogy súlyával a légellenállás lebegtető hatását és a felszálló légáram emelő mozgását le tudja győzni, megindul lefelé való szállingózása, megkezdődik a felhőből kihulló havazás. Ezzel azonban még mindig nem jutottunk el arra a pontra, ahol a talajra hulló csapadék halmazállapota véglegesen eldől. Éppen ellenkezőleg, arra az eredményre vagyunk kénytelenek rámutatni, hogy a bővebb csapadék úgyszólván kivétel nélkül szilárd alakban keletkezik a felhők felső részeiben. Ez a hó (esetleg dara) tapasztalás szerint még nagyon sok esetben esővé olvadhat, amíg a felhő alsó szakaszán és a felhő alatti téren keresztül esik. Fenti meggondolásunk alól csak néhány ritka kivételes esetet kell kivonnunk. Meggondolásunkban feltételeztük, hogy a felhő felső részeiben mélyen 0 С fok alatti hőmérséklet, legalább is —10 С fok honol, mert hiszen csak ebből a feltevésből fakadt az a következtetésünk, hogy a felszálló áramban lebegő túlhűlt cseppek részben növekedésük, részben igen magas rétegekbe való felemelkedés következ-