Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - I. Dieter János: A m. kir. budapesti vámmentes kikötő gabonatárháza

553 állások ideje alatt a homokos, jórészt vízáteresztő talajba beszivárgó vizek lehetőleg ne kerüljenek az épület közelébe. Evégett az épületet köröskörül alagcsöveztük úgy, hogy árvíz esetén közbeiktatott gyüjtőkutakból szivattyúzhassanak. A gépháznak mélyebben leérő alagsorát külön elrendezéssel biztosították a szivárgó vizek ellen. Nevezetesen a gépház fenekét és oldalfalait belülről három, egymáshoz bitumennel ragasztott aszfaltlemezből álló szigetelő réteggel borították s ezt a réteget azután egy 30 cm vastag vasbeton vályúval burkolták. Ez a betonréteg nemcsak mint védőréteg, hanem mint nehezék is szerepel. A szivárgó vizek elvezetésére a tárház alaplemeze mellett köröskörül rostált kavicságyba helyezett kettős (négyhüvelykes) alagcsővezeték szolgál, az épület négy sarkán négy ellenőrző betonaknával. Az alagcsőrendszerben összegyűlt víz gravitációs úton folyik az épület keleti végénél középütt elhelyezett gyűjtő betonaknán át a tárházhoz tartozó szennyvíztisztító berendezés egyik aknájába, ahonnét időnként géppel emelik fel és így a szennyvizekkel együtt a kikötőmedencébe kerül. A tárháznak és környékének tető, illetve felületi és szennyvizei elválasztós rendszer szerint a kikötőmedencébe vezetődnek. Az épület tetejéről a csapadékvizek az esőcsatornák közvetítésével az északi és a déli homlokzattal párhuzamos kész betoncsövekből készült csatornán a partfalban levő nyíláson át kerülnek a medencébe. A tárház körüli terep felületi vizei — az útburkolat és a terep célszerű alakításával — a ráccsal ellátott betonból készült nyelőaknákon (gully) és partfalnyílásokon át jutnak a befogadóba. A tárház és a szivattyúház mellékhelyiségeinek a szennyvizei a kettő között épült 0. M. S. rendszerű emésztőben gyűlnek össze. A szennyvizek innen — mechanikai derítés után — lefolyócsővezetéken át ömlenek a kikötőmedencébe. 6. Villámhárító berendezés. Tekintve az épület rendeltetését, nagy terjedelmét, magasságát, továbbá az épületben levő nagy vastömegeket, villámhárító berendezés felszerelésének szükségessége nyilvánvaló volt. A tető hosszú nyeregfödelén négy normális, 4-5 m magas acélcsőből való felfogórúd, továbbá két 1-5 m magas, csonka vasfelfogórúd van egymástól kellő távolságban. A nyeregfödélből kiemelkedő tornyot a biztonság kedvéért a középen még egy külön 4-5 m magas acélcsöves felfogórúddal, a négy sarkán pedig egy-egy Г 7 m magas csonka vas felfogórúddal szerelték fel. Az összes felfogórudak bronzból készültek és aranyozott szívócsúcsaik vannak. A vezetékek elektrolit vörösrézhuzalból valók. A tetőgerincen lévő fővezeték az épület keleti és nyugati végén egy-egy közvetlen földvezetékben végződik. Ajánlatosnak mutatkozott még 14 függőleges esővízlevezető csatornacsőnek, mint segédvezetéknek felhasználása is. Az épület belső vasszerkezetei összesen 41 helyen csatlakoznak a földvezetékhez. Az épület körül fekvő vezetékből vörösréz földlemezekhez 8 leágazás van. 7. Tűzoltóberendezés. A tárházban az emeletes részben lévő rekeszfalak fapallóin kívül sehol sincsen éghető alkatrész. A tűzveszély így annyira kisfokú, hogy költséges s másszerkezetű tárházakban szokásos permetezőberendezés alkalmazásától bátran eltekinthettünk.