Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - VIII. Németh Endre: A Vízitársulatok szerepe a zöldmezőgazdálkodásban

519 Társulatot, amelyek vezetőik lelkes kezdeményezésére máris számottevő öntöző tevékenységet fejtenek ki, valamint a Körös—Tisza—Maros Ármentesítő Társulatot, Hosszúfoki Ármentesítő Társulatokat, amelyeknek vezetői korszerű vízgazdálkodási feladatok megoldását készítik elő. Kétségtelen, hogy a társulatok tevékenységi körének kiterjesztése törvényszerű előfeltételeken kívül (például alapszabálymódosítás, esetleg törvény revíziója stb.) olyan kisebb-nagyobb akadály legyőzését is igényeli, ami minden újításnál előfordul, az akadályok legyőzésére fordított erőfeszítés azonban bőséges kárpótlást fog találni az elérhető gazdasági eredményekben. Szólanom kell még azokról a társulatokról, amelyek kizárólag öntözési céllal alakultak. Hazánkban egyelőre — sajnos — nagyon kevés van belőlük, de vigasztaló az, hogy ezek általában életrevaló tevékenységet fejtenek ki. Egyik legéletrevalóbb ilyen társulat a hevesmegyei Makiári Vízhasználati Társulat, amelynek több évtizedes munkássága azt bizonyítja, hogy igenis, a mi népünk is meg tudja érteni a társulásban rejlő nagy erőt. Vajha minél számosabban követnék ezt a dicséretes példát ! Ennek az óhajnak teljesülését a Zöld Mező Szövetség is előmozdítja, amikor lelkes tagjai révén nevető zöld mezőkkel óhajtja ékesíteni édes Hazánk földjét. Mert zöld mező nincsen víz nélkül, ahol tehát a természet szűkmarkúan bánt ezzel a mennyei kinccsel, ott csak az okszerű vízgazdálkodás segíthet. Az okszerű vízgazdálkodást Szövetségünk zászlajára is írta és küldetésszerűen dolgozik is minél szélesebbkörű elterjedésén. Ebben a munkában a Zöldmező Szövetség és a fennálló valamint még születendő társulatok kölcsönösen kiegészítik egymást : A Zöldmező Szövetség nagyvonalú célkitűzéseivel mutatja a követendő útat, a társulatok pedig azon az úton haladva, megvalósítják a kitűzött célokat. Ez az út nemzetünk megerősödésének egyik járható útja, járjunk tehát rajta szorgalmasan, mert még soha olyan nagy szükség nem volt arra, hogy ez a szerencsétlen magyar nemzet erőre kapjon. Megnyugtató ugyan, hogy ellenségeink bánatára barátaink száma növekedett, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a népek barátságában nem a szív, hanem az ész játsza a főszerepet ! Mennél erősebbek leszünk, annál több és hívebb barátunk lesz. De nem is vagyunk mi olyan elesettek ! Ezen a földön ma is az élet kalászát lengeti a szél, ez a nemzet ma is az erő és őstehetség kincsesbányája és csodákat tud művelni, ha felcsendül a föld hívó szava, a mezők muzsikája ! Ha tehát való sérelmet orvosolva, a vélteket meg félrevetve, váll-váll mellett egy célra dolgozunk, máris erős ez a nemzet és győzni fog, mert velünk az Igazság !