Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - VIII. Németh Endre: A Vízitársulatok szerepe a zöldmezőgazdálkodásban

A VlZITÄRSULATOK SZEREPE A ZÖLDMEZÖ­GAZDÁLKODÁSBAN. 1 írta: NÉMETH ENDRE. Az előttem szóló, igen tisztelt kedves barátom, Trummer Árpád, műszaki tanácsos úr, részletesen kifejtette azokat az okokat, amelyek az elmúlt évtizedek alatt hazánkban végzett hatalmas és párját ritkító vízmentesítési munkálatokat elengedhetetlenül szükségessé tették. De meggyőző erővel világított rá azokra a benső kapcsolatokra is, amelyek a Zöld Mező Szövetség céljai és a korszerű víz­gazdálkodás között fennállanak. Méltóztassék megengedni, hogy az általa magasabb szempontból vázolt gondolatok egyikét-másikát különösen megvalósításuk módját illetőleg, kissé részletesebben továbbfejlesszem. A természeti erőkkel birkózó ember előtt elsősorban mindig az a cél lebegett, hogy függetlenítse magát a természet csapásaitól és ha ezt elérte, akkor a legyőzött természeti erő okszerű kihasználása izgatta képzeletét. így történt ez a természet leghatalmasabb és legfélelmetesebb elemével : a vízzel is. A nagykorúvá serdült emberiség nem tűri többé, hogy életét, hajlékát és verejtékes munkáját az árvizek állandóan fenyegessék és ha a leigázott óriás néha ki-ki tör a számára kijelölt korlátok közül, erős kézzel szorítja oda vissza. Mondhatjuk is már, hogy a vízierőkkel való viaskodás hőskora leáldozóban van. Új korszak kezdődött, amelyben az emberi ész által megszelídített ellenség szolgálja urát : terhet hurcol a hátán, engedelmesen termeli a villamosságot és segít dacolni a másik ellenséggel, a szárazsággal, öntöző­csatornákon ontván éltető elemét. És az ember, ez a kicsi féreg, hogyan tudta ezt a csodát végrehajtani? Csupán az egyéni kiválóság tette képessé erre ? Nem egészen ! Az emberi ész csak világított ennél a munkánál, az erőt, amely lihegve birkózott a hullámokból kitörő sárkánnyal, az összefogás adta ! A katasztrófáktól való félelem hatása alatt az emberek félretették egymással való kicsinyes acsarkodásaikat és hallgattak az egyedüli kultúrszózatra : Segítsetek egymáson ! A nagykorúvá lett ember bölcs emberré akkor válik, ha az egyszer felismert igazságot, máskor is, más körülmények között is meglátja és hasznára fordítja. Ahol ezt az igazságot megszívlelték, ott keletkeztek a vízerőművek, hajózócsatornák és a virágzó öntözések ! Dióhéjba foglalva, ez a vízimunkálatok története. A vizek kártételei ellen való védekezés és a vizek hasznosítására való törekvés ugyanis annyi és olyan szövevényesen egymásbakapcsolódó feladat megoldását követeli, hogy azokat az egyes ember képtelen elvégezni. Az állam szerepe viszont csak az irányításban 1 Előadta a II. Zöldmező kongresszus ároktői gyűlésén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom