Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - VI. Németh Endre: Általános szempontok és részletkérdések jelentősége a vízimérnök tevékenységében

508 ságot érteni, hanem a műhöz jutó vizek származása szerint legtöbbször kiterjedt vízgyűjtőterületeket is be kell vonni a környezettanulmányokba. Maga a vízgyűjtő terület még csak megállapítható a katonai térképek alapján, a számításbaveendő csapadékra vonatkozólag azonban a legtöbbször meg kell elégedni a legközelebbi — gyakran elég nagy távolságban levő — csapadékmérő állomás adataival. Még néhány szórványos adat szerezhető be a rendelkezésre álló térképekből, vagy helyszíni szemlék révén a vízgyűjtő talajviszonyaira és növényzetére vonatkozólag, az utóbbiak azonban inkább csak minőleges adatoknak tekinthetők. Ezekből a laza összefüggésű adatokból, valamint a területen levő vízfolyások árvízszintjére vonatkozólag beszerezhető jelekből kell a tervező vízimérnöknek a tervezés alapjául szolgáló vízmennyiség nagyságát megszabó használható értéket előteremtenie ! Éspedig nem hosszú időre kiterjedő töprengések útján, hanem a tervezés menetének nem szabad lassúnak lennie. Az élet folyton változik és ami ma gazdaságosan megépíthető, az holnap már annyiba kerülhet, hogy létesítésére gondolni sem lehet. Ezért idejében kell határozni annak ellenére, hogy a biztonság kérdésében sem szabad engedékenyeknek lennünk. Ilyen nehéz körülmények között igazán nagy szükség van mind az elméleti elemzőképességre, mind a gyakorlati rátermettségre, annál is inkább, mert a hidraulikai folyamatok nem olyan természetűek, hogy a számítási eredményeket valamely biztonsági tényezővel szorozva, megkaphatjuk létesítményeink méreteit : Tíz köbméter víz vezetésére nem készíthetünk húsz vagy még több köbméter vízemésztésű csatornát stb., már csak az óriási költségbeli különbségek miatt sem. A biztonság kérdését a vízimunkálatoknál egészen másképen kell tehát megoldani. Szerencsére, nem szükséges a létesítményeikre befolyást gyakorló hidralikai folyamatok tekintetében a valóságot teljes részletességgel ismernünk, hanem elegendő, ha a körülményekhez képest jól használható határértékeket tudunk megállapítani és kellő bizonyosságot tudunk szerezni afelől, hogy a valóság csak a két határhelyzet között lehet, vagy legalább is nem eshetik a létesítmény célja tekintetében kedvezőtlen határértéken túl. Felbecsülhetetlen szolgálatokat tesz az ilyen elemző munkánál a megbízható hidrológiai adatgyűjtés alapján készült statisztika, a statisztikai adatokból levezethető közép- és szélső értékek, tartóssági és gyakorisági görbék stb. A létesítmény rendeltetése szerint döntünk azután afelől, hogy a megállapítható legkedvezőtlen eset bekövetkezését teljes bizonyossággal kiküszöböljük-e, avagy megelégszünk a valószínűségnek valamilyen fokozottabb mértékével. Például értékes területek vízmentesítésénél a legnagyobb árvízszín fölé emeljük a töltéskoronát, kisebb értékű terület esetében megelégszünk azzal, hogy a kiöntések valószínűségét annyira csökkentjük, hogy csak minden tíz, húsz vagy ötven évben egyszer fordulhasson elő. Ilyen kritérium mellett jelentékeny költségmegtakarításokat lehet elérni és összhangba lehet hozni a munkálat költségeit a várható gazdasági előnyökkel. Ennek fontosságát nem szükséges bizonyítani, hiszen tudjuk, hogy nagyon sok szép terv meghiúsult a költségek kérdésén. Ezért a terveknek abban a tekintetben is lehetőleg rugalmasnak kell lenni, hogy esetleges kényszerű költségmegtakarítások érdekében változtatásokat lehessen rajtok végezni.