Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - VI. Németh Endre: Általános szempontok és részletkérdések jelentősége a vízimérnök tevékenységében

509 A leggyakoribb esetek közé tartozik, hogy pénzügyi okokból a munkálatokat csak részletekben lehet végrehajtani és egy-egy részlet befejezte után hosszabb szünet is következhetik. Ilyenkor nagyon fontos a munkálatok sorrendje. Nyilvánvaló például, hogy pataktisztogatásnál az alsószakasz tisztogatásával kell kezdeni a munkálatokat, de az is bizonyos, hogy valamely torrens alsóbb szakaszán — sőt sok esetben befogadóján — nem észszerű addig nagyobbszabású munkálatokat végezni, míg a felső, hordalékképző szakasz megkötő munkálataival a szállított hordalék mennyiségét a megengedhető mértékre le nem szorítottuk. Nagyon fontos dolog a létesítési költségeken kívül a fenntartási költségeket is megvizsgálni és azok figyelembevételével dönteni a tervek egyik-másik részlete felől. Költségkímélés okából nagy a hajlandóság az egyszerű és természetes megoldási módok kiválasztására, nem szabad azonban elfelejteni, hogy az ilyen egyszerű megoldások csak akkor gazdaságosak, ha nem igényelnek aránytalanul nagy fenntartási költséget. * A vízügyi kérdések az utóbbi években világszerte az érdeklődés előterébe kerültek. Ez teljesen indokolt is, hiszen a vízgazdálkodás szűkebb és tágabb értelmében véve a nemzetek anyagi és kulturális jólétének fontos tényezője. Ezért a vízimérnök kutató, tervező és építő tevékenységét kezdeményező tevékenységgel is ki kell egészíteni. Alapjában véve ez eddig sem hiányzott, mert a vízimérnök, különösen kultúrmérnöki hivatásának gyakorlása közben, egészen különleges mérnöktípussá alakul át : Mindenütt, ahol dolga akad, nemcsak arra törekszik, hogy az éppen felvetődött kérdés kielégítően legyen megoldható, hanem állandóan szemmel tartja, hogy a gondjaira bízott területek vízgazdálkodási lehetőségei miként javíthatók és ha meggyőződik arról, hogy ez vagy az a munkálat ezen a téren előhaladást jelent, úgy az érdekelteket felvilágosítja, az erők összefogására és a munkálat végrehajtására buzdítja. Napjainkban ez a felvilágosító munka annyival is inkább fontos, mert amilyen mértékben a közvélemény figyelme a vízügyi kérdések felé fordult, olyan, sőt még nagyobb mértékben jelentkeznek eszméikkel a dilettánsok, akik a nagyszabású vízügyi kérdéseknek tulajdonképen csak az «óhaj » oldalát látják meg, a megvalósításhoz, valamint a munkálatok hatásának elbírálásához szükséges ismeretek és áttekintőképességnek a hiánya folytán azonban vagy túlzott reményekkel, vagy sötétenlátó aggodalmakkal igyekeznek befolyásolni a közvéleményt. Sajnos, ezek a jelenségek nem maradnak meg az ártatlan elmélkedések terén, hanem érvényesülésre törnek és ezen törekvésükkel hazánk vízgazdálkodási rendszerének egészséges fejlődését veszélyeztetik. Az e téren felmerülő eszmék és tervek tekintetében a vízimérnök természetesen csak egy álláspontot foglalhat el és ez csak a szakember legteljesebb tárgyilagossága lehet. Egészséges képzelőerő és tárgyilagos bírálat az előhaladás mozgatóerői. Egyiknek az értékét sem szabad tehát sem aláértékelni, sem túlbecsülni. Fantázia nélkül egyáltalán nincsen előrehaladás, a kritika hiánya pedig katasztrófákra vezet. Újszerűségek kategorikus elutasítása tehát elhibázott magatartás volna. Türelmes vizsgálat, tárgyilagos és meggyőző erejű bírálat tisztázhatja csak azt, hogy a felmerülő eszmék közül melyik a használható és melyik az elvetendő, mert közgazdasági életünket