Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - VI. Németh Endre: Általános szempontok és részletkérdések jelentősége a vízimérnök tevékenységében

507 vizsgálat kiderítette, hogy a részletkérdések kifogástalanul meg vannak ugyan oldva, de a probléma általános megoldása van elhibázva, mert 1. az egész 50,000 hektárról érkező vizeket egyetlen szivattyútelep emelte át a tengerbe, holott ilyen nagy terület magas- és mélyfekvésű területeit okvetlenül el kell különíteni és külön-külön hálózattal és szivattyúteleppel elvezetni ; 2. nem elemezték ki kellőképen a fajlagos vízszállítást és a vízművet akként méretezték, hogy hektáronként 0-6 másodperclitert volt csak képes átemelni, holott az újabb vizsgálatok igazolták, hogy 1-5 másodpercliter felel meg a csapadék- és lefolyási viszonyoknak ; 3. nem számoltak a talaj tömörülése folytán beálló terepszínsüllyedéssel, holott az ottani tőzeges talajnál 0-60 m terepsüllyedést kellett volna előirányozni. A művek átalakítását legnagyobbrészt 1905—10 között elvégezték, de még a háború után is volt sok tennivaló. A fasiszta kormányzat hozta meg azután a végleges megoldást és az 1927. évi költségelőirányzat szerint — igaz, hogy a Bonifica Integrale nagyvonalú célkitűzéseinek megfelelőleg öntözést, utakat, hajózható csatornákat is beleértve — 1150 millió lírát (345 millió pengő) kellett még befektetni. Mint mindenben, a vízimérnöki tevékenységben is a pénzkérdés szokott a legerélyesebb gátló körülmény lenni. Anyagi körülmények miatt majdnem mindig le kell mondanunk arról, hogy a tökéletest legjobban megközelítő megoldás kerüljön kivitelre. Az élet mintha írtóznék a tökéletestől, állandóan akadályokat gördít létrejövetele elé. A körülmények mindig úgy csoportosulnak, hogy a létesítendő műhöz fűződő igények és gazdasági lehetőségek ellentétes hatása alatt kialakuló terven meglátszik a megalkuvás bélyege. De ha már meg kell alkudnunk, akkor a legnagyobb körültekintéssel törekedjünk olyan tervet készíteni, hogy a mű fejleszthető, tökéletesíthető legyen. Sok esetben elősegíti az ilyen megoldást az is, hogy az igények maguk is változók. Ez is egyik oka annak, hogy minden alkotás elkészülte percében pusztulásra van ítélve. Nemcsak azért, mert a természet erői azonnal megindítják támadásaikat ellene, hanem azért is, mert az igények, követelmények változása, amelyről az imént szólottam, eleinte a mű átalakítását, később pedig, amikor az átalakítás már gazdaságosan vagy célszerűen el nem végezhető, a mű lebontását fogja követelni. * Minden munkánkkal már meglévő helyzetbe kapcsolódunk bele és arra figyelemmel kell eljárnunk. Ezen a már meglévő helyzeten keresztül hatnak először erők a létesítendő mű tervezetére. Olyanforma hatással állunk szemben, amely hasonló a testeknek a mozgással szemben tanúsított tehetetlenségéhez, tudniillik a meglevő helyzet a változással szemben ellenállásként szerepel. Minden változás megbolygatja a fennálló egyensúlyi helyzetet, erőket ébreszt, amelyeket az új létesítménynek kielégítő biztonsággal, stabil egyensúlyi helyzetben hordania kell. A munkatér jelenlegi helyzetét tehát nagyon jól kell ismerni, mert figyelembevétele nélkül az új alkotás gyökértelenül állana környezetében és fennmaradása csupán véletlenen múlnék. Ezért a felvételek, kutatások, amelyekkel a meglévő helyzetre vonatkozó adatokat beszerezzük, lehetőleg minden fontosabb körülményre kiterjedjenek. Sajnos, ez a vízimunkálatoknál sokkal bonyolultabb művelet, mint az első pillanatra látszik. A víziművek környezete ugyanis nem lehet csupán a tényleges szomszéd-