Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - VI. Németh Endre: Általános szempontok és részletkérdések jelentősége a vízimérnök tevékenységében

499 vezetendő vízmennyiségnek a vízgyűjtőterületből és a csapadékviszonyokból való számítására gondolnunk, hogy a tapasztalat útján kifejlődő kritikai képesség és az elméletileg edzett elemzőkészség jelentőségét belássuk. Hozzá kell tennem mindjárt, hogy a vízimunkálatokkal kapcsolatos problémák szinte kivétel nélkül olyan természetűek, hogy az általános szabályok csupán gondos elemzés és kritika mellett alkalmazhatók. Minden azon múlik, hogy a végeredményre befolyást gyakorló tényezőknek milyen nagy körére terjesztjük ki a figyelmünket és milyen biztonságot, milyen pontosságot igényelünk. # Ezért problémáink tulajdonképen mindig csak bizonyos korszak számára tekinthetők megoldottaknak. A tudomány haladásával növekszik a nagyobb pontosságra való törekvés, de egyszersmind a fokozottabb pontossági igények kielégítésének a lehetősége is. Mert mérőeszközeink folytonosan tökéletesednek, az adatbeszerzést térben és időben egyre nagyobb körre lehet kiterjeszteni, ezzel együtt haladva a jól megszervezett és megbízható adatgyűjtés lehetővé teszi, hogy természettudományos megfigyeléseinkből mindig többet és többet önthessünk használható törvény, szabály alakjába. Itt van például a legáltalánosabb mindennapi feladatok egyikének, a csatornákban való vízmozgásnak az esete. Már Leonardo da Vinci — akit a hidraulika első tulajdonképeni művelőjének nevezhetünk — foglalkozott ezzel a kérdéssel, amint azt «Del moto e della misura delle acque » című, titkosírással írt művéből tudjuk. Tőle származik az a mindenkor érvényes jótanács, «ha valamit nem értünk, akkor kérdezzük meg a természetet», azaz végezzünk megfigyeléseket, kísérleteket. Rendkívül sokoldalú tevékenysége között időt szakított a vízmozgások vizsgálatára is, de meg kellett elégednie, néhány szavakba foglalt és inkább minőleges, mint mennyileges szabály leszögezésével. Annyira kezdetlegesek voltak ekkor még a hidraulikai ismeretek, hogy egy évszázaddal később Galilei is kénytelen volt kijelenteni, hogy «könnyebb a csillagok járását tör vény befoglalni, mint a vizek mozgását kiismerni». Ettől kezdve minden kornak a hidraulikusai csiszoltak, javítottak, fejlesztettek ezen a nehéz problémán a rendelkezésükre álló technikai és szellemi eszközök birtokában. Mégis, ha a jelenleg használatban levő — tucatnál is több — vízsebességi képlet fölött szemlét tartunk, meg kell állapítanunk, hogyha a múlthoz képest nagyot haladtunk is, messze vagyunk attól, hogy megnövekedett pontossági igényeinket kielégíthessük. Ezért szerepel olyan sűrűn a nemzetközi kongresszusok tárgysorozatán a sebességi képlet, annak állandója stb. Annyit azonban mindenesetre elértünk, hogy ellenőrizni tudjuk magunkat és adott problémákhoz ki tudjuk választani azt a módszert, amelyik, ha nem is ígér teljes pontosságot, de hibája határok közé szorítható. Annak megvilágítására, hogy a képletek megalkotásánál milyen nagyon fontos a körülményeknek, a helyszínének minden részletre kiterjedő vizsgálata, ha azt akarjuk, hogy képletünk lehetőleg azt fejezze ki, amit a természet tár elénk, szolgáljon példa gyanánt az alábbi egyszerű eset : A hidrológiai kutatás szolgálatában megbecsült segédeszköz a víztömeggörbe, amely a vízmérceállások és az ugyanakkor levonulásra kerülő vízmennyiségek közötti összefüggést fejezi ki. Egyenlete korrespondáló mérceleolvasások és víztömegmérések útján szerzett adatpárokból vezethető le a kiegyelítő számítás módszereivel. Mondanunk sem kell, hogy a számításbaveendő adatpárok kiválasztása sokkal nagyobb felkészültséget igényel, mint magának a kiegyenlítőszámításnak 32»