Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - V. Ihrig Dénes: Az 1935. évi mohácsi jegesárvíz

494 lefelé még álló jég tartóztatta fel, úgyhogy az torlódva állott meg. Azonban sem itt, sem lejjebb a magyar Duna helyi tényezőinek hatására nagyobb vizet tartó tor­lasszá nem fejlődhetett volna ki, mint ahogy nem is fejlődött, mert az összetorló­dott jég február 19-én az egész magyar Duna hosszában megindult, zajlott és ment a határon túlra. Csak ott, tehát a magyar-jugoszláv határ alatt levő akadály követ­keztében állott meg és mint ahogyan láttuk, torlódott össze és fejlődött ki a 22 km-es torlasszá. A Kiskőszeg feletti éles kanyarulaton a jég túljutni nem tudott. A megállított és összetorlódott jég csúszása és tömörödése közben érvényesültek aztán erősebben a feljebbfekvő dunaszakasz mederhibái. így a debrinai zátony és a sirinai átmetszés alsó részének szűkülete. Ezek hatására vált részekre csúszás közben az eddig össze­függő jég és alakult át a hármas torlasszá. 21-én igen magas vízállással a felső torlaszok megbomlása már nem volt kétséges, csupán csak a tovarnikinak kellett megbomlani, hogy a felette levők is utána induljanak. 1 Ha a torlaszok tekintetében fontosságuk szerint sorrendet akarunk felállítani, úgy a tovarnikit és debrinait elsőrendű és a sirinait jelentőségére és keletkezésére nézve is másodrendűnek kell minősíteni, mert azok kialakulását csak a másik kettő segítette elő. Közelebbről nézve a torlaszkialakulást előidéző akadályokat : a tovarniki kanyarulat és a kiskőszegi sziget csúcsánál levő éles irányváltozás az első. 2 A tovar­niki 4 km-es kanyarulat baloldala zátony, és az egész kanyarulat maga is olyan kicsiny sugarú, hogy már feljebb is jégfogó hatása van. Jellemző különben erre a kanyarulatra, hogy ha a mohács—bezdáni dunaszakaszon a jég megáll, az minden­kor legelőbb a Tovarnikban akad fenn. A debrinai zátony a balparton a magyar-jugoszláv határ alá és föléje egész a Gabriella szigetig felnyúló part, a határ közelében pedig mederzátony. Az 550— 650 m széles medernek a felét is elfoglalja. Minden jégjárásnál szokott itt kisebb­nagyobb jégmegállás és torlódás előfordulni és a jég elmenetele után a zátony ülő jégtömbökkel van tele. A sirinai átvágás bejárata a múltban több ízben is (1902, 1909) jégtorlaszok keletkezésének előidézője volt, és ma sem szűnt meg a jég levonulására kedvezőtlen hatása. Bár felső része kellően széles, sőt egész fenn túlszéles, s így a jobbparton zátony is képződött, az alsó része a sodorvonal kedvezőtlen alakulása következtében kifejlődni nem tudott, s ott mindössze csak 250—260 m széles. A sodorvonal hirtelen 1 Itt kell egy tényre rámutatni. Értesüléseink szerint a jugoszláv hatóságok 21-én délután a kiskőszegi sziget csúcsánál a jégtorlaszban robbantásokat végeztettek. Ennek hatásos, vagy nem hatásos voltáról tudomásunk nincs, de nem tartjuk valószínűnek, hogy a tovarniki rossz kanyarulatban csak olyan kis helyen lett volna megtámasztva a jég, amit pár órás rob­bantással fel lehetett oldani. Szerintünk a robbantások valószínűleg véletlenül összeestek azzal az idővel, amikor a vízállás emelkedése már itt is elérte azt az értéket, amelyiknél kifejthette természetes megbontó erejét és így a robbantás hatása tulajdonképpen meg nem ítélhető. 2 Tudomásunk szerint a kiskőszegi sziget csúcsánál a viszonyok ma igen rosszak, rosz­szabbak, mint ahogy a 4. sz. ábra mutatja, amelyik a jugoszláv részen a m. kir. földmívelésügyi minisztérium által még jóval a háború előtt kiadott Duna helyszínrajz alapján készült. Érte­sülésünk van arról, hogy a tovarniki zátony valószínű továbbfejlődése következtében a sodor­vonal egészen a szigetcsúcshoz szorult és szinte merőlegesen megy át a túlsó oldalon levő pár­huzamműnek. így itt szinte hihetetlenül éles és a vízfolyásra semmiesetre sem kedvező irány­változás van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom