Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - V. Ihrig Dénes: Az 1935. évi mohácsi jegesárvíz

493 ábra). A középső torlaszban is volt a nap folyamán kisebb csúszás, a nélkül azonban, hogy ezzel a torlaszok az előző nap kialakult hármas jellegüket megváltoztatták volna. Estig, sőt az est beállta után is a hullámterekben a víz tovább emelkedett és végig, a védtöltés mellett folyt lefelé a határon túlra. Kivétel csak a magyar-jugoszláv határon levő XXV. sz. vízmérce környéke volt, ahol 18 órakor az előtte egy órával észlelt vízálláshoz képest már 40 cm apadás volt észlelhető. Ez az apadás azonban csak a védtöltés 46 km-e alatti részekre terjedt ki, mert a XXIV. sz. mércénél (45. km) és a felette levőknél az áradás tovább tartott. Ennek oka pedig az volt, hogy a tovarniki torlasz — és éppen ez a jelenség élesen bizonyítja a tovarniki torlasz létezését — 17 óra tájban a most már ott is megnövekvő vízállás megemelő és felszabadító hatására megbomlott és elment, azonban a debrinai tovább is változatlanul maradt. (Lásd 7. ábrán a XXIV. és XXV. mérce környékét.) A vízszin emelkedése a 46. töltéskilométer fölött változatlanul tovább tartott és a mohácsi mércén a vízállás jelzése éjfélkor 680 cm volt. A 46. töltéskilométernél azonban a vízszinnek ekkor már rohamos esése volt, mindennél jobban bizonyítva, hogy a tovarniki fölött, a magyar-jugoszláv határon, a debrinai zátonynál egy második torlasz is van, amelyik a vízszinduzzasztó hatást továbbra is fenntartja. Az éjjeli vízállással aztán az áradás elérte kulminációját, 22-én éjfél után 20 perckor megbomlott a debrinai és röviddel utána 50 perckor a sirinai torlasz is. A jég megindulásával rohamos apadás állott elő. A mohácsi vízállás 680 cm-es kulminációja közelítettemeg leginkább (23 cm-el, 7. ábra) a töltés kiépítésére elfogadott 1897. évi, illetőleg az 1926. évi árvíz tapasztalatai alapján módosított 1897. évi nagy vízszint. A kulmináció után tehát rohamos apadás következett be. 7—8 órával később, tehát 22-én reggel 8 órakor a mohácsi mércénél a vízállás 166 cm-es apadással már 514 cm-re szállt le és a hullámterekből a víz szinte vízesésszerűleg ömlött vissza a mederbe. Legnagyobb kártétele a víznek éppen ez a rohamos apadásnál volt, met a mederbe visszaömlő víz a hullámtéren megemelt minden mozgó tárgyat, — a hullámtéri erdőirtások farönkjeit és ölfarakásait a mederbe söpörte. Másnap a parthoztapadt torlaszdarabok igen szépen mutatták a jégréteg vastagságát és annak összetételét (6. kép). A Bezdán alatti mederben minden akadály nélkül szalad le az óriási tömegű jég és 23-ára már az egész Paks—gombosi szakaszon a normális vízhosszszelvény áll elő (2. ábra). A február 19-én hajnaltól 22-én hajnalig tartó háromnapos jégtorlódás és kétnapos jeges árvíz legnagyobb vízszinemelkedési sebessége 20-án délután 11 cm/óra és a maximális apadási sebessége 22-én éjjel 33 cm/óra volt. Közelebbről és figyelmesebben vizsgálva a kétnapos jeges árvizet előidéző jégtorlódás okait, azokat a víz- és időjárási tényezők különösebb hatása nélkül is a helyi tényezőkben, az elfajulás és ki nem fejlődés jeleit mutató mederszakaszokban és a zajló jég óriási tömegű megjelenésében kell találni. Tény, hogy igen nagy és igen sűrű tömegben érkezett a Baja feletti torlódott •és hóval is terhelt jég. Ezt a jégtömeget először Mohács alatt a Cigányszigettől