Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
3. szám - IV. Trummer Árpád: A magyar öntözések néhány vitás kérdése
475 A hegyvidéki tározásból vízzel ellátható területet további 800,000 kat. holdra becsüli, ami az általa alapul vett vízmennyiséggel kereken 1-5 milliárd köbméter vizet jelent. Valószínűnek kell tartanom, hogy a Tisza-folyó felső vízgyűjtőjén ennél több vizet lehetne összegyűjteni. Az 1900-as évek elején ugyanis felmerült az a kérdés, lehet-e a hegyvidéki tározással a Tisza-folyó árvizét csökkenteni és az ekkor végzett számítások a tározható vízmennyiséget az 1-5 milliárd köbméternél jóval többre becsülték. Az öntözhető terület nagyságát a folyók vízhozamán kívül még az dönti el, hogy mennyi az egy kat. holdnyi öntözéshez szükséges évi öntözővíz mennyisége, vagy pedig az ennek megfelelő másodpercenkénti állandó vízsugár. Sajnos, nálunk még nem történtek olyan tanulmányok és kísérletek, amelyek alapján az öntözővíz évi mennyiségét pontosan lehetne megállapítani. Az öntözések ügyében előadott különféle javaslatokban az egy kat. holdra szükséges évi vízmennyiség 1000—10,000 köbméter között változik, ami kétségtelenül nagyon bizonytalanná teszi a kérdés eldöntését. A következőkben megkíséreljük az évi vízmennyiségnek az eddig ismert adatok alapján való meghatározását, figyelembe véve a külföldön végzett kísérleteket is. A korábbiakban már előadtam, hogy az éghajlati viszonyainkhoz mérten hiányzó csapadék magassága a nagy magyar Alföldön évi 200—250 mm-re tehető. Ez azonban nem jelenti közvetlenül azt a vízmennyiséget, amivel a tervezéskor számolni lehet, mert nemcsak a vízvezetésnél lépnek fel veszteségek, hanem az öntözésnél adott vízmagasság sem egyenértékű az ugyanoly magasságú csapadékkal. Ha olymódon számolnánk, hogy a csapadékhiány pótlásául szükséges vízmagasságot szorozzuk az öntözendő területtel, helytelen eredményt kapnánk. Azok a tervezők, akik így jártak el, semmiesetre sem adták meg az öntözővíz helyes mennyiségét. Azért nem, mert a mesterségesen adott csapadékpótlás mindig kisebb értékű az azonos magasságú esőnél. Németországban végzett kísérletek szerint a természetes esőt legjobban megközelítő permetező öntözésnél a hatásfok, ha a természetes esőét 1-0-nak vesszük, kedvező esetben (szélcsöndes időben) is csak 0-85—0-90 értékű, szélben pedig az arányszám 0-70-ig száll le. Csörgedeztető és árasztó öntözésnél ez az arányszám még alacsonyabb, hiszen az adott vízmennyiséget ezeknél az elkerülhetetlen vízvezetési veszteségeken kívül még az esetleges csurgalékvíz is csökkenti. Véleményem szerint mindent figyelembe véve a nem permetező-rendszerű öntözéseknél csak 0-50—0-60 értékű hatásfokra számíthatunk, vagyis ugyanolyan hatás eléréséhez az öntözővíz magasságául a természetes esőnek 1-66—2-00-szoros magasságát kell vennünk. Tekintettel arra, hogy — bár egyesek ezt javasolják — az egész Alföld nem rendezhető be kizárólagosan a permetező öntözésre, inkább az alacsonyabb értékkel kell számolnunk, ami évi 400—500 mm-es vízmagasságot, vagyis kat. holdanként évi 2300—2875 köbméter vizet jelent. Ezzel tehát megdőlnének mind az 1000—1500, mind a 10—12,000 köbméteres szélső értékek. Minthogy a folyók vízhozamát másodpercenkénti mennyiségekben mérik, régi gyakorlat az évi vízmennyiség helyett az öntözővizet a másodpercenkénti állandó vízszolgáltatással fejezni ki. Ez a megállapítás nem teljesen szabatos, mert az öntözés vízszükséglete nem teljesen egyenletes, hanem a tenyészet előhaladásától függő változó tényező. Minél hosszabb tenyészidőt vagy öntözési időszakot
