Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - IV. Trummer Árpád: A magyar öntözések néhány vitás kérdése

474 Bár az öntözés hazánkban mindenütt kívánatos, annak bevezetése éppen a szikesekre való tekintettel, elsősorban az Alföldön fontos, különösen annak a Tisza és a Körösök közötti részén, ahol terjedelmes szikesek vannak. A szikjavítás különleges magyar volta az Alföld öntözésének is különleges jelleget ad s erről nem szabad megfeledkeznünk, ha a magyar öntözések kérdésével foglalkozunk. III. Mennyi területet öntözhetünk? Erre a kérdésre nem igen lehet teljesen szabatos választ adni, mert folyóink kisvízi hozamát nem ismerjük eléggé pontosan. A folyóinkon lefolyó vízmennyiségek mérései ugyanis a múltban leginkább az árvizek és az árvédelem szempontjából történtek s a kisvizek éppen emiatt nem részesülhettek kellő figyelemben. A század első éveiben az ország vízierőinek megállapítása végett nagyszámú kisvízi mérés történt, azonban ennél, a különben kiválóan végrehajtott adatgyűjtésnél, nem gondoltak az öntözés kérdésére, hanem csakis a vízierők hasznosítására. Ezért csakis azokkal a folyószakaszokkal foglalkoztak részletesebben, amelyek víziereje kilométeren к int a 100 lóerőt elérte vagy meghaladta, ami tehát azt jelenti, hogy a mai Magyarország területére eső vízfolyások alig egynéhányáról találunk a kisvizekre vonatkozó részletesebb adatokat, a nagy magyar Alföld vizeire nézve pedig semmiféle támpontunk nincsen. Emiatt a kisvízi vízmennyiségek megállapításánál általában azokra a vízrajzi adatokra vagyunk utalva, amelyeknél a kisvizek meghatározása, mint említettem, nem volt elsőrendű fontosságú. Valamely terület öntözésére felhasználható vízmennyiség megállapításánál kétféle szempont szerint járhatunk el. Az első, ha semmiféle tározást sem veszünk tekintetbe és csak a másodpercenkint lefolyó vízmennyiséget vesszük alapul. A másik, ha a tavaszi nagyvizek tározását is számításba vesszük. A tározás ismét kétféle lehet. Síkföldi, Csonka-Magyarország területén belül és hegyvidéki, a Tisza-folyó felső völgyeiben építhető v ölgy z á rógát а к kai. Utóbbi a jelenlegi országhatárok mellett csak nemzetközi megegyezés alapján volna végrehajtható, de ennek szabatos működése még ebben az esetben is kérdéses volna. Egyelőre tehát csakis a síkföldi tározásról lehet szó. Idetartozóknak mondhatjuk azonban a Bükk- és Mátra-hegységek egyes völgyeiben lehetséges tározásokat is. Hazánk öntözhető területét az egyes javaslatok nagyon eltérően ítélik meg. Újlaki Nagy Árpád javaslata csupán az Alföldön 4-5 millió kat. holdat tart öntözhetőnek 7 milliárd köbméter vízzel, a Ruttkay-féle terv síkföldi tározással az Alföldön 1-4 millió, egyebütt 0-6 millió kat. holdnyi területet tart öntözhetőnek. Túlnyomórészben a Tisza-folyó medrében tervezett síkföldi tározással Ruttkay 1750 millió köbméter vizet remél tározni és hektáronkint évi 3000 köbméter öntözővizet vesz számításba. Ruttkay különben Csonka-Magyarország öntözhető területeit a következőkben adja meg : 1. A Tisza-folyóból tározással 1-4 millió kat. hold 2. A Dunából vízemeléssel 0-4 ,, ,, ,, 3. Körös, Maros, Rába, Zala és más kisebb folyók, kutak és tavakból 0-2 ,, ,, ,, Összesen 2-0 millió kat hold.