Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - II. Paunz Rezső: Kisebb építmények alapozása a soroksári Dunaág alsó szakaszán

34 oldalán újból feltölteni. Segédtölcsér itt is a már említett 8 cm átmérőjű forrcső volt, elég könnyű ahhoz, hogy az első megtöltését a szárazban lehessen elvégezni. A csőbe öntött beton megtartásához egy kis alsó bádogzárólapra volt szükség, amely hosszú dróttal a cső tetejéhez volt erősítve. A berendezés felszereléséhez tartozott még egy primitív keresztalakú mélységmérő, amellyel a már kész beton tetejét a munkapadról centiméter pontossággal lehetett ellenőrizni. Az egyszerű berendezés beszerzési ára 50 pengő volt. Az alaptest feletti falazatok már nyilt szivattyúzás védelme mellett épültek meg. Az összes előbb leírt nyilt víztartásos munkánál igen nagy gondot fordítottunk a szívóakna kiképzésére. A szívóaknák 5 cm vastag levert pallókból készültek, rendszerint 30 x30 ím oldalméretű négyzetes alapterülettel. A pallók közötti térből a földet víz alatt emeltük ki és a szívóakna fenekét 50—60 cm-rel a készítendő műtárgy alaptestének alsó síkja alatt, víz alatt öntöttük. A tassi csőzsilip újjáépítése. Ez a csőzsilip a tassi szivattyútelep tartozéka. Elég nagy múltja van. Az 1900-as évek elején épült a dab—tassi nyári védgát társulat egyéb munkáival együtt. A soroksári Dunaág duzzasztása után a csőzsiliphez tartozó belvízlevezető csatornát a kormánybiztosság a dabi Kákás-rétig meghosszabbította és az egész csatornaszakaszt a torkolati csőzsilippel együtt kezelésébe vette át. Közvetlenül a duzzasztás után már jelentkeztek ennek a régi zsilipnek a hibái. Az elő- és utócsatornájában az elrepedt betonfenék nyílásain buzgárok törtek fel. Ezeket a látható hibákat még 1929 őszén Ransome-szádfal leverésével és cementbepréselésével javítottuk meg. Nagyobb fontosságú lett a zsilip a tassi szivattyútelep 1930. évi megépítése után, amikoris a csőzsilip a szivattyútelep üzeme alatt nagyobb víznyomásnak volt kitéve. A beteg zsilipet gondosan figyeltük és az 1930. év őszén egyik dunai árhullám levonulásakor nagyobb katasztrófának — gátszakadásnak — vettük elejét azzal, hogy a szivattyúzás tartama alatt a csőzsilipet a külső és belső oldalon épített ideiglenes gátak közé fogva, a szivattyúzás tartama alatt tehermentesítettük. Nyomban az árhullám levonulása után a zsilipet — ameddig az szárazban hozzáférhető volt — feltártuk. A zsilip csöve 7 darabra volt törve. A repedések olyan szélesek voltak, hogy azokat cementpréseléssel már nem lehetett tömíteni. A zsilip a folyós homokrétegben feküdt. A cső betonjából mintegy 90 cm állandóan vízbe volt merülve. Az alsó és felső fő nagyobb faltesteinek lényeges hibája nem volt, azokat tehát kár lett volna eltávolítani. A csőzsilip közvetlen közelében állt a tassi szivattyútelep értékes gépi berendezésével és hosszú nyomóvezetékével. Ilyen adottságok mellett a régi csövet és alaptestét nyilt gödörből való szivattyúzás védelme mellett nem lehetett eltávolítani. Az eltört cső betonjának eltávolítási munkáit és az új cső megépítését szűrőkutas talajvízszinsüllyesztés védelme mellett végeztük el. Ennek a technikailag minden tekintetben kifogástalan segédeszköznek felhasználásával az egész munkát végre lehetett hajtani anélkül, hogy a megmaradó értékes építmények alapjai süllyedtek volna.