Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
1. szám - II. Paunz Rezső: Kisebb építmények alapozása a soroksári Dunaág alsó szakaszán
35 Hazánkban ez a most említett munka volt a hatodik, amelynél hazai cég — jelen esetben a Zsigmondy-cég — talajvízszinsüllyesztő berendezését használtuk fel. Érdemes arra, hogy ezzel a munkával kapcsolatban a talajvízszinsüllyesztés sok jó oldalát és kevés hibáját kissé részletesebben megismerjük (7. ábra). A munkatér körülzárására az alsó és felső fej felett a csatornába beépített földgát szolgált. A munka első fázisában (a régi cső kiszedése), a mellékcsatornában érkező víz levezetésére jól tömített nyomóvezeték szolgált, amely a zárógátakon és a tört csőzsilipen ment keresztül. A munka második fázisában az új cső megépítésekor, ez a (gravitációs) nyomóvezeték az építést akadályozta volna. Ebben a fázisban a mellékcsatornán érkező vizet egy ideiglenes szivattyú emelte át a munkatér alatti csatornaszakaszba. A talajvízszinsüllyesztő berendezés 13 kutasnak volt tervezve, de csak 12 kutat építettünk meg. A 15 cm átmérőjű szűrőkutak 40 cm átmérőjű kavicsbélésben voltak elhelyezve. A szívókút 8 cm átmérőjű volt. A szívókutakból érkező vizet összefogó körvezeték 20 cm átmérőjű öntöttvascső, amelyik a körvezeték közepén, a holtpont környékén tolózárral volt ellátva. Tolózárak voltak a szivattyúkhoz való kitorkolásnál is. A szivattyúházban 100%-os szivattyú- és erőtartalék volt. A gépházban egy légszivattyú volt felszerelve, 100%-os erőtartalékkal. A nyomóvezetékből a víz Poncelet-féle mérőszekrénybe jutott, amelyben a kiszivattyúzott vízmennyiséget bármely pillanatban ellenőrizni lehetett. Nagy gondot fordítottunk a szívóvezeték tömítésére és a szívóvezeték alátámasztására. A helyi alátámasztásokon kívül a körvezeték közepén is alkalmaztunk egy erős átfutó alátámasztást, sőt a két megmaradó homlokfalat (amelyeken a körvezeték áthaladt) is felhasználtuk a vezeték alátámasztására. A berendezés leszerelése szakaszosan — egyes kutak kikapcsolásával — történt. 10 kutat a talajvízszinsüllyesztés tartama alatt tömtünk el, az utolsó két kutat az üzem beszüntetése után cementbepréseléssel zártuk le. A munka tartama alatt semmi üzemzavar nem volt, úgyhogy ezt a talajvízszinsüllyesztést a hazaiak legsikerültebbjei között könyvelhetjük el. Kisebb hibái ennek a berendezésnek is voltak. A szűrőkutak régi fúrófelszerelés csöveiből készültek és nem csavaros, hanem szögecselt illesztésűek voltak. Tlyen illesztés talaj vízszinsüllyesztéshez nem való, a szögecsfejek könnyen lepattannak és a folyós homoknak utat nyitnak a kútba. Ebből az okból itt is három kút fúrását meg kellett ismételni és később a már üzemben lévő körvezetékből két kutat ki kellett kapcsolni. A berendezés teljesítménye még így is nagyobb volt a szükségesnél, tehát tulaj donképen túlméretezett volt. Ezt a kedvező körülményt kihasználtuk arra, hogy az előés utófeneket a tervezettnél nagyobb hosszban javítsuk meg. Legnagyobb hibája a talajvízszinsüllyesztő berendezésnek, ami azonban nem helyi, hanem általános hiba, hogy nagyon drága. Tájékozásul szolgáljon, hogy a tassi csőzsilip építésénél használt talajvízszinsüllyesztő berendezés kölcsöndíja, felszerelése, üzembentartása és leszerelése mintegy 11.000 pengőbe került akkor, amikor az ugyanolyan hosszú dabi zsilip összes építési költsége, a 2400 pengős zárótáblát is beleértve, kb. 0000 pengőt tett ki. A teljesség kedvéért közlöm még a csőzsilip új szelvényét, olyan vályúalakot (Trogrpofil), amelyet a dabi csőzsilipnél is alkalmaztunk (8. ábra). A szelvénybe írható kör átmérője a tassi zsilipnél 1-0 m. Amint a szelvényből látható, a zsilip csöve és alapteste hossz- és keresztirányú vasbetétet kapott. A csőszelvény keresztirányú vasbetéte eredetileg két darabból, egy U-alakú alsó- és egy félkör alakú 3*