Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
3. szám - II. Benedek Pál: A Hármaskörös középvizeinek természete
423 Ez látszólag csupán hidraulikai feladat, hiszen több formula ismeretes, amellyel a duzzasztott vízszin vonalát meg lehet határozni. Ha azonban a képleteket boncolóra vesszük, úgy ki fog tűnni, hogy feladatunk megoldásánál bizony csak nagy körültekintéssel szabad őket alkalmazni, mert különben teljesen hamis eredményekre juthatunk. Először tehát állapítsuk meg azt, hogy milyen alapfeltevésekre épültek fel ezek a formulák, azután pedig vizsgáljuk meg, hogy ezek az alapfeltevések vájjon a mi esetünkben is megfelelők-e, nincsenek-e azok a természetadta viszonyokkal ellentétben. A legegyszerűbb ezek közül az, amely a duzzasztási görbét olyan függőleges tengelyű parabolával gelyettesíti, amelynek érintője a duzzasztott, végső érintője pedig a nem duzzasztott vízszin. A gyakorlatban ezt leginkább a duzzasztás távolhatásának a megállapítására szokták alkalmazni és bizony sokszor olyan eredményekre jutottak, hogy azokat elfogadva, nagy kellemetlenségek származtak belőle. Előfordult olyan eset, hogy ott, ahol a parabola már a duzzasztás hatását jelzi, még 1-0 m-es tényleges duzzasztást mértek. Véleményem szerint a parabola-szabály csupán egyenletes és nagyesésű vízfolyásokra adhat tájékoztató eredményt. Kisesésű folyókon és különösen ott, ahol az esés változik, még tájékozásul sem szabad elfogadni, mert nemcsak hogy nem tájékoztat, hanem inkább félrevezet. Kétségtelenül jól alkalmazható volna a permanens változó sebességű vízmosás alapformulájából levezethető képlet amelynek egyedüli hátrányául az hozható fel, hogy csupán próbálkozásokkal vezet eredményre és így a vele való számítás igen lassú. Minthogy a vízmennyiség értékének ismeretét tételezi fel, természetesen ott alkalmazható előnyösen, ahol az tényleg ismert, vagyis ahol a nehézkes számítást tényleg érdemes elvégezni, mert nincs más, a pontosságot előnytelenül befolyásoló, zavaró körülmény. A mi esetünkben azonban, amikor egy kisebb árhullám levonulása közben kívánjuk tanulmányozni a duzzasztott vízszin alakulását, ez a módszer nem alkalmazható, mert szivattyúzás! többletköltséget jelent, ha pedig nincs szivattyútelep, úgy létesíteni kell egyet. A belvízlevezetésre kötelezett társulatok természetesen az úgy előállott többletköltségek megtérítését igénylik. Ennek a kártalanítási összegnek a minimummá tétele érdekében pedig nyilván szükséges, hogy a duzzasztott vízszínt olyan alacsony szinten tartsuk, amelyet még a hajózás érdekei megengednek. így nem fogjuk akkor tartani a maximális duzzasztást, ha annyi vízmennyiség jön, hogy a duzzasztott vízszín parabolára emlékeztető alakja a mértékadó gázlónál kisebb magasságú duzzasztott vízszín mellett is biztosítaná a szükséges mélységet. A maximális 81-50 m A. f. duzzasztás elméletileg nulla, gyakorlatilag igen csekély hozzáfolyások esetén szükséges csupán, nagyobbmértékű hozzáfolyások esetén a mind meredekebbé váló duzzasztási görbe már kisebb mértékű duzzasztást is megenged. Hogy az éppen szükséges duzzasztás mértékét megállapíthassuk és így ennek folyamányaképen valamely szakaszon előfordulható duzzasztott vízszínek gyakoriságát a természetes -— duzzasztás nélküli — vízszínek gyakoriságával egybevetve a vízszint mesterséges járó kárta anítási összegeket előre megbecsülhessük, azért kellett már eleve — a tervezés folyamán — ezzel a kérdéssel foglalkoznom. A z
