Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
3. szám - II. Benedek Pál: A Hármaskörös középvizeinek természete
424 nem tudjuk, hogy az árhullám levonulása közben hogyan oszlik meg a tömeg a böge hosszában. Víztömegmérések hiányában nem tudjuk, hogy például a Hármaskörösnek a Sebes- és Kettőskörössé való szétágazásánál mennyi tömeget számítsunk a Kettős- és mennyit a Sebeskörösre és ha a szarvasi számított tömegábra és a gyomai víztömeggörbe segítségével számításainkban meg is határoztuk a szarvasi és gyomai szakaszon a duzzasztási görbét, további víztömegek alapján való meghatározás csak teljesen önkényesen történhetnék. A fenti képlet csak akkor ad jó eredményt, mikor az egész böge hosszában körülbelül ugyanaz a tömeg folyik le, ami rendszerint csupán a kisvizeknél (gyomai -f0-50-nél alacsonyabb vízállásoknál) fordul elő. Középvizeknél már alig találunk napokig tartó azonos vízállást — az egész böge mentén azonos vízmennyiséget —, a víz vagy árad, vagy apad és így mindenképen a böge alsó részében más lesz a vízmennyiség, mint a felső szakaszokon. Vizsgáljuk meg ezért azokat a formulákat, amelyek a duzzasztás nélkül lefolyt vizek szintjéből következtetnek a duzzasztási görbe alakjára. Ezek közül két ismertebb van: a Tolkmitt és a Rühlmann-féle. Mindkettő a duzzasztási görbe differenciálegyenletéből indul ki és olyan függvényalakot vezet le, amelyben függőleges méretek (mélységek) szerepelnek. Tolkmitt parabola szelvényre, Rühlmann derékszögű négyszög szelvényre oldotta meg a feladatot. Magától értetődik, hogy ezek a formulák szigorúan véve csakis olyan szelvényekre alkalmazhatók, amelyekre vonatkoznak és így természetes medreknél, ahol az egymást követő szelvények erősen különbözhetnek egymástól, nagy körültekintéssel kell eljárni a képletekben szereplő középmélységek megválasztásánál. De ezenkívül elvi hiba is van bennük, amelyre már Engels is felhívta a figyelmet. 1 «Es wird hier die Ansicht vertreten, dass da auch diese Tafeln unter Voraussetzungen gewonnen sind, die bezüglich der Kongruenz der ungestauten Querschnitt nur in künstlichen Gerinnen und hinsichtlich der Annahme, dass der Wert с unabhängig von der Wassertiefe sei, nur bei solchen Stauhöhen erfüllt werden, die im Verhältnis zur ungestauten Wassertiefe klein sind, bei den meisten der vorkommenden Aufgaben der Verlauf der Staukurve zutreffender mit der allgemeinen Gleichung bestimmt wird, als mit Hilfe von Stautafeln. Der damit verbundene grössere Rechnungsaufwand darf nicht ausschlaggebend sein.» Mégis ezek ellenére a parabola szelvényekre felépített Telkmitt-formula alkalmazását tartjuk az árhullámok levonulása közben kialakult vízszinek számításánál a legcélravezetőbbnek, annál is inkább, mivel az azok adta eredményeket az alábbiakban kifejtett módon ellenőrizni tudjuk. Természetes vízfolyásokra tehát tulaj donképen nincsen olyan formula, amelyet minden körülmények között megnyugvással alkalmazhatnánk. A mi esetünkben azonban az a szerencsés helyzet fordul elő, hogy a tervezett duzzasztási görbék jó részét maga a természet létrehozta és így ellenőrizni tudjuk számításaink eredményeit. Az ellenőrzésre két mód is kínálkozik. Az egyik az az eset volna, amelyet már az 5. ábrán feltüntettem, vagyis amikor a felső mércéken napokig körülbelül ugyanaz a vízmennyiség folyik keresztül, de mivel a Tisza erős apadásban van, ez az állandó vízmennyiség az alsó szakaszon napról-napra más és más vízállás 1 Handbuch des Wasserbaues I. Band. 1914. 112. oldal.
