Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

3. szám - II. Benedek Pál: A Hármaskörös középvizeinek természete

422 mondottak szerint meg lehet szüntetni —, ez az időpont a 130 m

3/sec emésztés időpontjánál előbb lesz, mert hiszen az ezzel egyidejű kőröstarcsai vízmennyiség csak -(-1-42 m-nél magasabb vízállás mellett tud lefolyni és így Szarvason is az emésztendő vízmennyiség az előbb megadott 130 m

3/sec alatt lesz. De másrészt számba kell venni azt, hogy nekünk a duzzasztómű által tárolt vízmennyiséget az áradás kezdetén le kell eresztenünk, hogy ilymódon a mederben helyet adva a felülről jövő vízmennyiségnek, a felső szakaszokon ne okozzunk fölösleges túlduzzasztásokat. Emiatt az áradás kezdetén a tényleg érkezőnél több vízmennyiséget kell lebocsátanunk és így közelítőleg azt mondhatjuk, hogy ez a többlet vízmennyiség körülbelül kiegyenlíti az előbbi kevesebbletet, tehát középértékben az először megadott 130 m

3/sec-ot fogadhatjuk el a duzzasztás megszüntetésekor emésztendő vízmennyiség maximális értékéül. Áttérve a Szarvason +2-75 m vízállás alatt tetőző áradások tárgyalására, a 25. ábrán erre az esetre jellemző néhány tömegemésztési görbét tüntettem fel. Látjuk, hogy a maximális vízmennyiséget az 1916. VII. 18—22. történt áradás hozta, amelynél a +2-75 m vízállás mellett körülbelül 170 m

3/sec emésztődött. Az előbbi gondolatmenetet itt is lehet alkalmazni, tehát itt is közelítőleg ezt a vízmennyiséget vehetjük a duzzasztás alatt emésztett vízmennyiségek maximális értékének. Csupán azt kell megjegyeznem, hogy mivel a bögében tárolt vízmennyiség egyrészét nem tudjuk lebocsátani az áradás folyamán, ez a bögében maradt vízmennyiség növelni fogja az áradás magasságát és a természetes állapotban + 2-75 m vízállás körül tetőző áradásoknál szintén rövid időre meg kell majd szüntetni a duzzasztást. Ez más szóval azt jelenti, hogy nem a +2-75 m-es vízállásnál, hanem ennél alacsonyabb, körülbelül 2-50—2-60 m-es vízállásnál tetőző árhullámok lesznek azok, amelyeknél még a duzzasztást állandóan fenn kell tartani. Megjegyzések a duzzasztott vízszinek különböző mértékű hozzáfolyások esetén való kialakulásához és azok magassági szabályozásához. Az előzőkben képet kaptunk arról, hogy milyen szarvasi vízállások mellett kell megkezdenünk a duzzasztást és meghatároztam az ekkor emésztendő vízmennyiséget. Kisebb pontossággal ugyan, de szintén meghatároztam azt az időpontot, amikor a duzzasztást az áradás miatt be kell szüntetnünk és nagyjából megadtam a duzzasztás befejezése előtt a gátszelvényen átbukó vízmennyiséget. Mindeddig nyitva maradt azonban az a kérdés, miképen alakulnak a vízszinek a duzzasztás folyamán különböző mértékű hozzáfolyások esetén és vájjon milyen magasságban kell tartani a duzzasztott víz színét, hogy a mértékadó gázlónál a szükséges mélységet a lehető legkisebb mérvű duzzasztással biztosíthassuk.

1 1 Azt mondhatná valaki, hogy ez a kérdés csupán elméleti jelentőségű, mert hiszen a gát megépülte utáni 1—2 éves időszak úgyis a kísérletezés időszaka lesz, amely kísé/letezés folyamán azután olyan pontosan megkapjuk á tényleg kialakult vízszinekben a duzzasztási görbe alakját és a szükséges duzzasztás mértékét, hogy fölösleges ezt előzőleg számítanunk, hiszen számításaink megközelítőleg sem lehetnek olyan pontosak, mint a természetes állapotban való kísérletezés. Minthogy a dolog tényleg így áll, röviden kénytelen vagyok megindokolni, hogy miért foglalkoztam mégis ezze' a kérdéssel. Belvízlevezetése szempontjából a duzzasztott vízszín mindig kellemetlenséget jelent. Ha a belvízzsilip mellett van szivattyútelep, akkor a duzzasztott vízszín jelenléte rendszerint