Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
1. szám - II. Paunz Rezső: Kisebb építmények alapozása a soroksári Dunaág alsó szakaszán
31 vastag, 300 kg/cm 2 cementadagolású védőbetonréteget húztunk, alulról pedig a betonfenékbe a szokás szerint beépített csöveken cementet préseltünk az alapba. A szívófej alatti tányér javítása nehezebb volt. Ott ugyanis a betont vastagítani nem lehetett. A rossz betont helyi talajvízszinsüllyesztés védelme mellett egészen felbontottuk és újraépítettük (4. ábra). E célból az épület előtt a szívóakna betonját áttörtük és egy nagyobb, 6 m mély talajvízszinsüllyesztő szűrőkutat helyeztünk el 40 cm átmérőjű kavicsköpenyben, 8 cm átmérőjű szívókúttal. Ebből a szívókútból 30 liter/sec teljesítményű motorhajtású szivattyúval távolítottuk el a vizet. Még ezzel a nagyteljesítményű szivattyúval is csak a 93-80 A. f. szintig lehetett a javítandó helyen a talajvíz szintjét leszállítani. A javításra tehát mindössze 20 cm vastagság állt volna rendelkezésre. Ez kevés lévén, közvetlenül a tányér környezetében még két primitív talajvízszinsüllyesztő szűrőkutat süllyesztettünk le, amelyekből kézihajtású építési szivattyúkkal szivattyúztunk. A 3 kút együttes üzemével 93'40 A. f. szintig lehetett leszállítani a talajvíz szinét úgy, hogy több mint 50 cm vastagság maradt a tányér fenékbetonjának megnyugtató helyreállítására. Hátra volt még a talajvízszinsüllyesztő kutak nyílásainak elzárása. A primitívebb kutakat az újfenékbe bebetonoztuk, szűrőszövetüket hegyes kampóval felhasítottuk és azután cementet préseltünk be a kutakba. A nagy és drága szűrőkutat vissza kellett húzni. A fúróköpeny részére áttört 40 cm nyílás és a szűrőkút közé még a talajvízszinsüllyesztés tartama alatt egy 20 cm átmérőjű segédcsövet falaztunk be. A talajvízszinsüllyesztés beszüntetése után már csupán ezt a szabályos köralakú nyílást kellett elzárni. Az elzárás víz alatt, öntött betonnal történt a Dunaág vizével egyező szintig elárasztott munkagödörben. Öntőtölcsérül 8 cm átmérőjű forr csövet használtunk. A szívóakna alaptestének nagyobb részét csak az összes végrehajtott elzárási munkák után javítottuk az előbb említett cementbepréseléssel. Pár hét múlva a szivattyútelep szívócsövének elhelyezése miatt a szívóaknából a vizet el kellett távolítani. A szívóakna szárazzátétele után megnyugvással lehetett megállapítani, hogy minden javítómunka sikerült. A kész szívóaknát a 2. kép mutatja. A dabi csőzsilip. Ez a csőzsilip a dömsödi szivattyútelep kiegészítő része. Alapteste 2-60 m széles, 60 cm vastag és 15 m hosszú. A cső szelvényébe 160 cm átmérőjű kör írható be, azonban csak a cső felső fele félköralakú, az alsó fele letompított sarkú négyszög. (Trogprofil.) Ez a normál szelvény a köralakú zárótábla felé 150 cm átmérőjű körbe megy át. A zsilipnek Réthy-féle zárótáblája van (5. ábra 3. kép). Az alsó és felső fej közelében a zsilip építése előtt végzett fúrások szelvényei azt mutatták, hogy a folyós homok a zsilip alaptestének alsó síkja alatt 60—80 cm mélyen kezdődik. A munkára tehát úgy készültünk fel, hogy azt nyilt gödörből való szivattyúzás védelme mellett fogjuk végrehajtani. A főcsatornába beépítendő zsilip munkaterét két földgát közé fogtuk. Az alsó gát a munkateret a felnyomuló dunai árhullámoktól, a felső a dömsödi holtág vizétől védte. Hogy az ilyen módon bezárt dömsödi holtágban a víz meg ne nőjjön, az egész építés tartama alatt — mintegy 14 napig — a dömsödi szivattyútelepeket üzemben kellett tartani.
