Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - VI. Molnár Sándor: A decsi szivattyútelep megerősítési munkálatai

254 betonja alatt átlag 3 méter mélyen, átlag 81—82 m Adriai tenger feletti magasságú volt. Ezen alul a préselés ritkán sikerült. A préselés alatt a csöveket fokozatosan feljebb húztuk s a sajtolási addig végeztük, míg az anyag az alkalmazott nyomás mellett egyáltalán behatolt. A préselést nem egymásután, sorban végeztük, hanem felváltva, hol egyik, hol a másik oldalon, hogy ezáltal időt engedjünk a besajtolt anyag megkötésére, nehogy a bepréselt anyagot a közvetlen közelében lévő lyuk besajtolásával ismét kinyomjuk. Gondoskodás történt természetesen arról is, hogy a munka alatt Duna és belvíz között nyomáskülönbség ne álljon elő, tehát a belvízcsatornában a vizet szabadon emelkedni engedtük, a kinyomó akna előtt pedig a zsilipcsatornát elzártuk, így a környező talajban a vízállás kiegyenlítődött. A kívánatos az lett volna, hogy a cementet és homokot legalább 1 : 1 keverési arányban préseljük be, de ez, mint előre is látható volt, nem sikerült. Ezért egyes helyeken teljesen tiszta cementlevet préseltünk be. Több helyen a sajtolás ezzel sem sikerült. A csövek vasdugóit a préselés kezdetén nem kellett kivernünk, azt a nyomás alatt álló cementlé mindenkor kilökte. A sajtolás közben pontos jegyzőkönyvet vezettünk az egyes lyukak mélységéről, a besajtolt anyag mennyiségéről és keverési arányáról, valamint azokról a jelenségekről, melyeket a préselés folyamán észleltünk. (Buzgás, légbuborékok s a feltörő anyag helye, stb.) (Lásd III. sz. képet.) Ezekből a jelenségekből azután mindenkor pontosan meg tudtuk állapítani, hogy mely irányban van még lazulás az altalajban és milyen mérvű, hol kell még a sajtclást sűríteni s milyen keverésű anyagot kell használni. A gépház és a szívóakna körül a második lyuksorozat csövei általában jóval nehezebben mentek le, mint az első körbeliek, jeléül annak, hogy a betonfüggöny már elég jól megszilárdult s a bepréselt anyagmennyiség pedig azt mutatta, hogy a függöny már elég jól zár s a talajlazulás tetemesen csökkent, vagy már teljesen meg is szűnt, vagyis a kitűzött cél azon a helyen el van érve. Mikor a gépház és szívóakna körüli préseléseket elvégeztük, került sor a gépház és az akna alatti részek sajtolására. Ecélból az alapokat a 13. ábrán jelzett helyeken átfúrtuk, a nyílásba a vasdugóval elzárt csövet leeresztettük, lejjebb vertük s a hézagot faggyúzott ronggyal tömítettük, azután a sajtolást így végeztük. Ez természetesen csak a gépházalap áttörésénél volt lehetséges, mely teljesen vízmentes volt, míg az aknában, melyben víz állott, a véső egy vezetőcsőben mozgott s az alap átfúrása után ebbe a vésett lyukba helyeztük a sajtolócsövet minden tömítés nélkül. Ez bizonyos anyagveszteséggel járt ugyan, de más megoldást, például oldalról, ferdén levert csővel való préselést nem tartottunk helyesnek és kivihetőnek, mert ez nagy munka-többlettel járt volna s a cső a már megszilárdult függönyön nem is ment volna keresztül. A csöveket a préselés után kihúztuk s az alaplemez nyílásait cementhabarccsal kiöntöttük. Az aknában lévő préselőcsöveket bennhagytuk s azokat az akna szárazzá tétele alkalmából lefűrészeltük. A gépház alapja alá 9 helyen s az akna alá pedig 3 helyen préseltünk be. Ezek a sajtolási adatok megdöbbentően igazolták a telep alatti lazulásokat, illetőleg azokat a feltevéseinket, melyeket már az altalajfiírások alkalmából is elég világosan láttunk.