Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - VI. Molnár Sándor: A decsi szivattyútelep megerősítési munkálatai

255 A 13. sz. ábrán szemléltető módon ábrázoltuk a préselés adatait. A rajzon a sajtolás helyeit a körök középpontja jelzi s azoknak átmérője pedig a besajtolt cement-mennyiséggel arányos. Összesen 267 lyukat sajtoltunk ki, az elhasznált cementmennyiség 803 q, míg a felhasznált homokmennyiség 266 q volt. A legtöbb anyag került a szívóakna elején fúrt lyukakon át az altalajba, ahol is egy helyen 33-5 q cementet 26 q homokkal keverve sajtoltunk be. Reméljük, hogy a sajtolás teljes sikerrel járt, mivel az utolsó lyukak sajtolásánál már a buzgások megszűntek, légbuborékok is csak itt-ott jelentkeztek, sőt mint később az akna víztelenítésénél kitűnt, egy aránylag kis hely kivételével, az akna alapbetonjának repedése is betömődött. Az említett helyen azonban elég nagy nyomáskülönbség mellett is teljesen tiszta víz szivárgott. A bepréselési munkálatok 1926. évi szeptember 18-tól december 28-ig tartottak. A reá következő év március havában, a szívóakna-fenék megerősítő munkálatainak megkezdése előtt, próbaképen a gépházalapot 6 helyen ismételten megfúrtuk s azokba a besajtolást megkíséreltük, de ezek számbavehető eredménnyel nem jártak. d) A szívóakna megerősítése. A szívóakna megerősítő munkálatai az 1927. év március hó vége felé kezdődtek meg s eltartottak augusztus hó első napjáig. Ennek oka a Duna magas vízállása volt, mivel közben majdnem két hónapon át a munkát be kellett szüntetnünk. Mindenekelőtt az aknát kellett a munkálatok végzése céljából víztelenítenünk, ezért a talajvíz süllyesztése céljából 2 szűrőkútat helyeztünk el. Egyet az aknában a fenék megfúrása után, egyet a beömlő betoncsatorna előtt. A kutakat 6 méterre a fenék alá süllyesztettük és 60 cm fúrócsőátmérővel készültek, a fúrócsövekbe 220 mm átmérőjű belsőcsövet helyeztünk, amik az alsó 4 m hosszban perforálva és fémszűrővel voltak ellátva. A két cső közét rostált, finom kaviccsal töltöttük ki. Ezzel egyidőben a belvízcsatornát az aknától 20 méter távolságban az egymástól 2 m távolságban levert és a fenék alá 2 méterre lenyúló 8 cm erős hornyolt szádfallal elzártuk, a hornyolt szádfalat erős vezércölöpökkel és foglaló gerendákkal fogtuk össze, a két szádfal közti teret pedig agyagos földtöméssel láttuk el. A siillyesztőkutakat elkészültük után üzembe helyeztük, de egy félheti üzem után, egyrészt a magas Duna-vízállás, másrészt a kutak nem elegendő vízszállítása miatt a szivattyúzást beszüntettük s egy harmadik kút fúrását és üzembehelyezését határoztuk el. A talajvízszínsiillyesztést a Duna -f 3 m-es vízállása mellett június 23-án kezdettük meg újra. Július 5-én már a talajvíz annyira leszállt, hogy megkezdhettük az akna kitisztogatását. Ekkor kitűnt , hogy a szívóakna alapjának repedése a cementlébesajtolással részben betömődött, a még meglévő nyílásokon a talajvíz feltör ugvan, de az teljesen tiszta és hordalékmentes. Megállapítottuk továbbá azt is, hogy az akna alapbetonja, különösen az alsó rétegek, nem megfelelő szilárdságúak s csak a 20—30 cm vastag felső réteg elfogadható szilárdságú. Az alaplemez különben telve volt kisebb-nagyobb forrásokkal. Ezeket elsősorban is koncentrálni kellett, majd ennek megtörténte után az alaplemez hibás részeit levéstük és ezután a források helyeit bebetonozva, került csak sor a tervezett vasbetonlemez elhelyezésére, illetve megépítésére. A szívóaknát lefogó gunit-vasbetonburkolatot eredetileg rovatékosan, a régi betonfenékbe ágyazva, egymástól 2 m távolságban elhelyezett lefogó gerendákkal