Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - V. Lampl Hugó: Rossz altalajon és nehéz viszonyok között épített belvízzsilipek és szivattyútelepek veszedelme és azok árvízbiztonsági szempontból való vizsgálata

239 talajvíz a gépház falával helytelenül egybeépített szivattyúakna fenekén támad és nem látható repedésen talál utat magának, ahonnan a gépház alól besodort talajrészecskéket a szivattyúzott vízzel együtt észrevétlenül eltávolítjuk. Ennek folytán az építmény mindjobban aláüregelődik, amit az építmény falán jelentkező repedések, a gépalapok süllyedése, a gépház körül képződő tölcsérszerű földomlások, a belvízcsatorna oldalán és fenéken szokatlanul erős buzgárok stb. jeleznek. Ha ezek a jelenségek árvíznél lépnek fel, akkor a veszély már igen nagy és az eredményes védekezés lehetősége kétséges, mert ilyenkor nincsen már idő a szükséges és megfelelő biztosító munkálatok elvégzésére. Számos árvízkatasztrófának volt az oka az, hogy nem vették idejében észre a talajvíznek a nyomás alatt áramló alattomos munkáját. Rendkívül fontos tehát, hogy az ármentesítő töltésekbe beépített műveket állandóan figyelemmel kísérjük és időközönkint árvízbiztonsági szempontból alaposan megvizsgáljuk. Ha pedig bizonyos gyanús elváltozásokat észlelünk, akkor a legkörültekintőbb gondossággal végzett vizsgálattal meg kell állapítani az észlelt jelenségek valódi okait és azok megszüntetése érdekében szükséges munkálatokat sürgősen el kell végeztetni. Az áramló talajvíz okozta veszélyes kiüregelődéseknek első előjelei rendszerint jelentékteleneknek látszó repedések. Annak megállapítására, hogy az építmény alatt milyenek az altalajviszonyok, nincsenek-e kiüregelődések és ha vannak, milyen természetűek, a Mattyasovszkyféle magyar szabadalmazott eljárás szolgál, amellyel mindezeket, mondhatni, teljes pontossággal meg lehet állapítani. Ez az eljárás a következő : Az építmény alapját megfelelő sűrűségben, egymástól 2 -3 m távolságban, hálózatszerűén átfúrjuk, a furatokba az alaplemez aljáig leérő vascsöveket betonozunk be, amelyeket felül 1—1 manometerrel ellátott dugóval zárunk le. A manometer legegyszerűbb alakja a szifonszerűen meghajlított üvegcső, amely színes vízzel megtöltve, ennek az eljárásnak igen érzékeny műszere. Ha már most az egyik bebetonozott csőbe vizet vagy levegőt préselünk és erre valamelyik másik szerelt manometer kilengést mutat, akkor biztosak lehetünk, hogy a két pont között az építmény feneke alatt az ellenállás gyenge és a talaj nem ti'mör (1. 1. ábrát).