Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - II. Gubányi Károly†: A rizs

205 Lássuk most már e négyféle rizstermelési mód további részleteit egyenként, külön-külön : A kéndzsin néven ismert hegyirizstermelés indiai eredetű. Azt a Fülöp-szigeteken a maláji és indokínai származású bevándorlók honosították meg. Ennek a termelési módnak két alapfeltétele : a friss irtású erdőföld és az esős évszak bőséges csapadékvize. Az egész művelet azzal kezdődik, hogy a rizstermelő : a kéndzséró. a száraz évszak folyamán kiirt egy darab erdőterületet. A fát és galyat esetleg elhordja róla, a törmeléket pedig elégeti. Aztán, amint beáll az esős idő, a televénydús laza erdőföldbe minden művelés nélkül elülteti a rizst. Az ültetés úgy történik, hogy egy hosszú, hegyes bottal egymástól szabályos távolságban lyukakat szurkál a puha, laza talajba és azokba azonnal belészór néhány szem vetőmagot. Ha nagyobb területen többen, közösen végzik az ültetést, akkor ez a munka már nyilvános ünnepségszámba megy, ami ének- és zeneszó mellett meglehetős zajjal és élénkséggel folyik. A kéndzséró azt tartja, hogy minél élénkebb és hangosabb a vetés, annál több a kilátás a jó termésre. Mindanaó-szigeten a bagobó néptörzs ezt az ültetést olyformán végzi, hogy 5—6 ember egymás mellett egysorban haladva, félkézben tartott hegyes bambuszrúddal bökdösi a földet. A keletkezett gödröcskékbe azután a másik kezével azonnal belészórja a magot és lábával betemeti azt. A bambuszrúd felső vége hosszan be van hasítva és a szétnyíló hasíték minden bökésnél összecsapódik. A csattanásnak munkaközben ütemesen, egyszerre kell történnie. Ez adja meg aztán a kisérő ének és a munka tempóját. A kéndzsinföld termése az első évben rendesen bőségesnek mondható. A második termés az elsőnek már csak fele szokott lenni, a harmadik pedig legtöbbször oly silány, hogy már egyúttal az utolsó is. Erre aztán az irtásföldet otthagyják és ha rajta az erdőtüzek el nem hatalmasodnak, az előtörő sarjhajtásokból az erdő lassanként ismét felújul. Mióta az amerikai kormányzat rendszeres erdőgazdálkodást vezetett be a Fülöp-szigeteken, ez a rizstermelési mód már mind szűkebb területre szorul. A rizsszakértők azt tartják, hogy a kéndzsinrizs ízére nézve minden más fajtát nagyban felülmúl és így mint keresett különlegesség a rendesnél jóval magasabb áron kerül forgalomba. A szekánó néven ismert termelési móddal szintén hegyvidéki rizst produkálnak. de ezt már rendszeresen művelt szántóföldbe vetik és a többi rendes szemestermény módjára szárazon művelik. A szekánórizs termése gyakran ki van téve az időszakos szárazság hatásának, a rendesnél bővebb esők folyamán pedig az ily rizsföldeket az elgyomosodás veszélye fenyegeti. A Fülöp-szigeteken ismert és a rizstáblákon gyorsan növő gyomnövények között a kogón nevű legbujább és a legszívósabb természetű. Ez a gaz a neki megfelelő időjárás mellett a hegyirizstáblákon helyenként szinte hihetetlen módon elhatalmasodik és csak gondos és költséges kézi gyomlálással pusztítható el. A hegyi rizsművelés és termelés, úgy ahogy az a Fülöp-szigeteken szokásban van, minden más módnál olcsóbb és gazdaságosabb. Olyan helyeken, ahol már az újabb keletű földművelési üzemet bevezették