Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - II. Gubányi Károly†: A rizs

206 és a rizst bizonyos forgórendszer keretébe beosztva termelik, a hegyi rizstáblák elgyomosodásának veszélye is könnyen legyőzhető. Ha a rizsvetés előtt a táblába például kukorica kerül és ha a kukorica közé lóbab vagy másféle hüvelyes veteményt vetnek, a föld a művelés folyamán a gyomoktól teljesen megtisztul, a következő rizstermés mennyisége pedig megkét szereződik. A Fülöp-szigetek állami kísérleti állomásának megállapításai szerint ott a hegyirizs termelésénél a következő forgóbeosztás mellett lehet a legnagyobb rizstermést elérni : bab vagy borsó után kukorica, az utóbbit megint valamilyen hüvelyes termény követi, aztán a hegyirizs zárja be a sorrendet. A hegyirizstermelés létjogosultságát fontolgatva, arra az eredményre jutunk, hogy bár a növénytermelési és közgazdasági szempontból a szárazon való termelés eredményei a lapályi termelésé mögött messzire elmaradnak, a Fülöp-szigeteken ennek a módnak mégis megvan a maga jelentősége, ami fennmaradását a jövőben is biztosítja. A kéndzsinrendszerű rizstermelés ma már főleg csak az elhagyott vad vidékeken, olyan helyeken van alkalmazásban, ahol a népesség kevés, az erdők pedi rendezetlenek és nem állanak szakszerű felügyelet alatt. Néha a hatósági erdőtelepítők az új ültetés megkezdése, vagy a kókuszerdők létesítése előtt az irtványt egy-két évre ma is kiadják a kendzséróknak és az így termelt rizs jövedelméből fedezik az ültetés költségeinek egy részét. A Fülöp-szigetek különböző részén a hegyirizstermelés mellett főleg az a körülmény szól, hogy a hegyvidék területe sokkal nagyobb, mint a művelésre alkalmas síkságé. így a föld ára is jelentékenyen magasabb a síkon, ahol a szegény ember már egyáltalában nem is juthat földhöz. Aztán a magasabban fekvő vidékeken nagyrészt váltógazdálkodás folyik, tehát a rizs mellett még minden más szükséges gazdasági növényt is termelnek. Mindezek alapján a Fülöp-szigetekre nézve megállapítható, hogy ott a hegyirizs termelésének jelentősége széleskörű és maradandó, sőt megfelelő forgóbeosztással és a jól megválasztott elővetemény mellett értéke még nagyban fokozódik is. A hegyi és lapályi rizskultúrák közötti átmenet a helyi néven : szabog, azaz szórvavetett, nedves termelési mód. E módszer szerint a lapályi öntözött táblákon a koránérő hegyirizsfajtákat vetik el. Ez tehát az általában kínainak nevezett átültetési módtól lényegileg csak a rizsfajtában és annak vetésében különbözik. A Fülöp-szigeteken a korai rizsfajták a vetéstől számított 125. napon már megérnek, tehát a fejlődésükre mindössze négy hónap szükséges. A szórvavetés a síkon főleg oly helyeken jár előnnyel, ahol a termelési idő rövid, a munkás kevés és a gyomnövények nem alkalmatlankodnak túlságosan. Ezt a módot gyakran kisegítőül vagy pótlásul is alkalmazzák, ha az első vetés valami okból nem sikerült. A Fülöp-szigeteken legáltalánosabban elterjedt és közgazdasági szempontból is legnagyobb jelentőségű a kínai vagy a helyi néven paddynak nevezett rizstermelési mód. Ez a rizstermelésnek az egész Keleten mindenfelé alkalmazott speciálisan orientális formája, aminek főjellegzetessége : az átültetés és az elárasztás. A Fülöp-szigetek északi tájain, főleg a Luzon-szigeti rizstermelők csak a palántanevelésben követnek egyes, az általánostól eltérő helyi szabályokat. Ezek ugyanis