Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - II. Gubányi Károly†: A rizs

204 A japán földműves a hivatalos osztályozás előtt nem bocsáthatja áruba termését. Régebben a Japánba érkező idegen, ha az a rizsföldek berendezése és általában a rizstermelés ügye iránt érdeklődött, rendesen Kiotó — volt császári székváros — vidékére küldték, ahol már negyven évvel ezelőtt a legmodernebb vízépítészeti elvek szerint létesült rizstelepek voltak művelés alatt. Ott a Jamashina nevű lejtős síkságot a Biwa hegyvidéki tó vizével öntözik. Nagy technikai nehézségek legyőzésével létesült teljesen modern kivitelű csatornarendszeren át jutnak a rizsföldek állandó bőséges öntözővízhez. A Biwa-tó 58 km hosszú és átlagosan 19 km széles vízfelületével és jelentékeny mélységével a rizs, a gyapot és a nemes gyékénytermelés számára szinte kimeríthetetlen mennyiségű öntözővizet kínál és emellett a vízerővel hajtott elektromos művek egész sorozatának ad életet. Az idegen, akinek évtizedek előtt ezeket a teljesen szakszerű kivitelű vízműveket bemutatták, már akkor is önkénytelenül maga előtt látta Japán ősrégi, de teljesen modern alapokra fektetett vízgazdálkodásának messzemenő jelentőségét. A figyelmes szemlélő ezzel együtt már világosan átpillanthatta az utakat, amelyeken a távolkeletnek ez a törekvő, tehetséges népe létének újabb fényes korszaka felé elindult. V. RIZSTERMELÉS A FÜLÖP-SZIGETEKEN.

1 A Fülöp-szigetek különféle helyein dívó rizstermelési módokat úgy tekinthetjük, mint az orientális országok rizskultúráinak általános példáit, mert ezeken a szigeteken nagyban és egészben csaknem ugyanazokkal a módokkal és gyakorlati fogásokkal termelik a népélelmezésnek ezt a nagyon elterjedt cikkét, mint az Indiákon, vagy Dél- és Kelet-Ázsia legtöbb rizstermelő területein. A Fülöp-szigeteken 1922-ben 18 millió q rizst termeltek, de ez a mennyiség sem képes a szigetek 10 millió főnyi lakosságának szükségletét fedezni. Így, bár a szigetek népe azok minden tájékán foglalkozik a rizstermeléssel, mégis az évi szükséglet igen jelentékeny mennyiségét a Saigonon át Indo-Kínából importált áruval kell fedeznie. A rizsnövény kultiválásánál általában ott is két, egymástól teljesen különböző termelési és művelési módot szoktak megkülönböztetni, úgymint a hegyi, azaz öntözés nélküli és a lapályi rizstermelést, ami a rizsföldeknek mesterséges elárasztása mellett történik. Elő- és Hátsó-Indiában, Sziámban és a Fülöp-szigeteken ez a két fő művelési mód még egy-egy árnyalattal módosul, úgyhogy ezeken a tájakon tulajdonképen négyféle, egymástól különböző változatban folytatják a rizs termesztését. A Fülöp-szigeteken a hegyirizskultúrának két különleges alakja van alkalmazásban, amit a helyi elnevezés szerint kéndzsin és szekanó néven szoktak megkülönböztetni. Ezek mellett ott a lapályi, tehát öntözött termelésnek is két jellemző alakját ismerik, úgymint a szórvavetéssel ültetett rizsföldeket, vagy pedig palántázás útján nevelt lapályi rizskultúrákat. 1 Edwin Birgham Copeland tanárnak az — University of the Philippines — egyetem növényélettani osztálya volt vezetőjének megállapításai nyomán.