Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
2. szám - II. Gubányi Károly†: A rizs
184 legyen, és hogy vetéskor okvetlenül friss, tiszta, iszapmentes víz jusson a területre. Mocsáros, ingoványos talajokból előbb teljesen ki kell tisztítani a sokféle alkalmatlan vízinövényt és a teljes lecsapolás lehetőségéről is előre kell gondoskodni. Van der Stole hollandus szakértő Jávában nagyon fontosnak tartja, hogy az egyes rizstáblák vizét a lejjebb fekvő földek elárasztására már ne használják fel. Az ilyen víz mellett sohasem lesz megfelelő termés. Gyakran a víz erős sótartalma is hátrányos lehet a rizsvetések fejlődésére, bár bizonyos százalék sótartalmat a rizs minden káros következmény nélkül elbír. OroSz-Turkesztánban az újabbkeletű öntözőberendezéseknél alkalikus sókkal telített talajok esetében előbb rizst vetnek az öntözött táblákba és csak néhány év múlva, ha már a só kilügozódott, kerül művelés alá a gyapotcserje, amely termény a víz és a talaj sótartalma iránt jóval érzékenyebb, mint a rizs. Szaigonban Laigle vegyész kimutatta, hogy a száraztalajban található 8% -nyi sótartalom már lehetetlenné teszi a rizs termelését. A rizs vetése. Ha a talaj már kellőleg meg van munkálva és kiegyenlítve és minden gyomnövény eltávolítása is megtörtént, megkezdődhetik a rizs vetése. Ha közvetlenül a vetés előtt nem volt eső, a száraz talajt előbb 10—15 cm-nyi vízréteggel kell elárasztani. A talajnak a vetéshez való előkészítése a különféle tájak szerint a legkülönbözőbb módon történik. Ázsia déli vidékein még ma is mindenütt az ősidőkből fennmaradt módokat és művelő eszközöket alkalmazzák. Másutt pedig, főleg az Egyesült Államokban, a legmodernebb szerkezetű talajművelő és egyengető eszközök vannak használatban. Olaszországban 25—30 cm mélységű őszi vagy tavaszi szántás után beosztják a táblákat, meghúzzák az elválasztó töltéseket és a lecsapoló árkokat, aztán kezdik a vízzel sekélyen elborított táblák felületét kiegyengetni. Louisiánában is megáztatják vetés előtt a talajt és úgy egyengetik el annak felületét. Ott gyakran az eső is lehetővé teszi a kultiválás és egyengetés helyes kivitelét. A rizs 12—13 C°-nál csírázik, 22—24 C°-nál virágzik és 19 C° fölötti hőfoknál érik meg. A mérsékelt éghajlatú tájakon rendesen tavaszkor vetik el és szeptemberben aratják. A trópusok alatt, ahol az egész év folyamán megvan a kellő hőmérséklet, a rizs vetése leginkább az esők járásához igazodik úgy, hogy az év száraz részét lehetőleg kikapcsolják a termelésből. Börmában például olyan bő esők járnak, hogy a csapadékvíz már maga elégséges a rizs felnevelésére. Ott tehát teljesen az esős évszakra teszik a rizs termelését. A vetést az esők megindultával kezdik el, amikor a talaj már kellőleg fellazult. Ott, ahol a szükséges vizet a folyók időszakos áradása szolgáltatja, a termelés ideje a víz járásához igazodik. így van ez a Mekong mentén Sziámban és a Niger mentén Afrikában is. A rendesen megépített öntözőberendezések azonban függetlenítik a termelőt az esők és a vízjárás szeszélyeitől és az év bármely szakában lehetővé teszik a rizs termelését. Madagaszkárban a sziget belső részén évenként rendesen kétszer vetik a
