Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - II. Gubányi Károly†: A rizs

185 rizst, Az első vetésű rizs — vary-aloha — április havában kerül a földbe. Ezt július­ban átültetik és január hónapban aratják. A második vetésű rizst vary-ambiaty néven ismerik. Ezt júliusban vetik, novemberben átpalántázzák és a következő év júniusában aratják. Ez az utóbbi beosztás a legelterjedtebb, bár az elsővetésű rizs hozama jelentékenyen bővebb szokott lenni. Újabban Madagaszkárban is tért hódít a vizek összegyűjtése. Ezzel kapcsolat­ban mesterséges öntözés útján mindig a jobban fizető elsőtermésű rizst kultivál­ják, így az időjárás okozta nehézségek is legyőzhetők. Kokhin-Kínában háromféle rizst termelnek : a korait, a rendesidejűt és a kései vetésűt. A rendesidejű rizs ott 6 hó alatt fejlődik ki és érik meg. A rizst június hó végén vetik, egy hóval később átültetik és december végén aratják. A korai rizst májusban szokták vetni, az átültetése júniusban történik és november hóban már betakarítják a termést. A kései vetésű rizs gyakran a legértékesebb. Ugyanis ezeken a tájakon sokszor megesik, hogy a pusztító viharok és árvizek a két első vetést tönkreteszik. Ilyenkor a termelőnek nagy segítsége a szeptemberi vetés, amit 1 januárban lehet learatni. Különféle országok és éghajlatok szerint a vetés és művelés nagyon változik. Sok helyen egyenest a jól előkészített táblába vetik a magot, másutt előbb palántát nevelnek és azt ültetik át végleges helyére. A mérsékelt égöv alatti rizstermelő helyeken : Itáliában, Egyiptomban és az Egyesült-Államokban a helybe való rizsvetés van alkalmazásban. A tropikus tájakon ellenben előbb mindenütt palántát nevelnek. A helybe való vetés szórva-, vagy sorbavetőgéppel történik. Az Egyesült-Államokban használatban lévő szórvavetőgépek igen jó munkát végeznek. A helybe való vetés kétféle lehet, éspedig a száraztalajba vagy az elárasz­tott táblába való vetés. Gobbetti olasz rizsszakértő megállapításai szerint Olaszországban, szórvavetés esetében, hektáronként 100—180 kg magot vetnek el. Sorvetőgéppel pedig szá­raztalajban, 18—25 cm sortávolság mellett, mindössze 70—90 kg vetőmag szük­séges. Elárasztott talajban a sorok távola 25—30 cm. A magszükséglet 90—160 kg-ot tesz ki hektáronként. A rizsvetésnél is úgy, mint a többi gabonaneműeknél, a sorbavetés határo­zottan a legelőnyösebb, azonban az erősen átnedvesített táblákon ez a művelet némi nehézséggel jár. Ugyanis nehéz a magnak a csövekből való egyenletes kifo­lyását ellenőrizni. Dél-Carolinában elővigyázati szempontból vetés előtt a magot bizonyos ideig agyagos vízben áztatják, így az a csőben biztosabban csúszik le. Melegövi tájakon nem alkalmazzák a közvetlen vetést, hanem mindenütt palántát nevelnek és azt ültetik ki. A palántanevelés egyik fő előnye, hogy míg a növény a palántakertben van, tehát 4—6 hét folyamán, bőséges idő jut a végleges rizstábla megfelelő, jó elő­készítésére. Sok helyen ebben a földben a rizs előtt valami gyorsan növő elővete­inényt termelnek, vagy már ősszel belevet' к a takarmánynak való rozsot. Meleg tájakon a palánták elültetése előtt kukoricát, burgonyát, dohányt, vagy valami hüvelyes veteményt termelnek a rizsföldön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom