Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - I. dr. Cholnoky Jenő: A rizstermelés jelentősége az emberi művelődés történetében

179 A kínai partokat gyakran meglátogató taifunok, ezek a hihetetlen erejű, forróégövi ciklonok bizony olyan vihardagályt tudnak okozni, hogy az a védtelen delta 20 milliónyi népét alighanem megsemmisítené. De a kínai megbirkózott vele. A 300 km hosszú partvédő műnek nagyrésze óriási faragott kövekből van, a köveket besüllyesztett bronzkapcsok kötik össze, az alámosás ellen pedig kettős cölöpsor és szádfal védelmezi a két méter magas kőépítményt. Ilyen óriási munka csak ott készülhet, ahol rizst termelnek, mert csak a rizsföldek fizetik vissza az óriási beruházó költségeket. A rizstermelés már a legkisebb mértékben is megkívánja a költséges berendezkedést és az együttes, egyesült erővel való munkát. A folyó árvizét vissza kell tartani, a rizsföldet vízgazdálkodása tekintetében teljesen függetleníteni kell a természet erőitől. Vizzel mindig el kell látni, de csak bizonyos mértékben. A sok víz éppen úgy megöli, mint a vízhiány. Közösen kell tehát építeniök, közösen kell védekezniök. Ahol a víz kevés, ott közösen kell a víz igazságos elosztásáról gondoskodni. Éppen olyan követelményekkel lép föl tehát az emberrel szemben, mint a sivatagi oázisok művelése. Éppen ezért itt is kikényszeríti a természet az emberből a kultúra és civilizáció alapelemeit, mint az oázisokban. Ha az ártér valamelyik öblözetét elfoglalta az ember, tegyük föl, hogy odatelepedett néhány család, akkor először is az öblözetet az árvíztől mentesítik. Nem lehet csak egy földet mentesíteni, mert az kibírhatatlan nehéz munkával és költségekkel járna s a veszedelem mindig igen nagy volna. Az egész öblözetet kell mentesíteni és pedig egyesült erővel. Kétségtelen, hogy választanak munkavezetőt, bizonyára az öregek közül. Aztán berendezik az öntözőcsatornákat,' bizonyosan terv szerint s aztán elgátolják az egyes földeket is, hogy minden gazda független legyen a szomszédjától. Az elkerülhetetlen súrlódások kiegyenlítése végett bizonyosan választanak egy uralkodófélét, vagy döntőbírót s az majd igazságot tesz. Aztán ellenség támadja meg a területet, hogy a rizskészleteket elrabolja. Közösen fognak védekezni. Lesz hadvezér és lesznek katonák. De minderről föl jegyzéseket is kellene készíteni. A kínai számnevek sokban hasonlítanak a rómaiakhoz : — egy, = kettő, = három, + tíz stb. és éppen úgy, mint a római számok, ezek is rovásokból keletkeznek. Nézzük csak meg az ácsot, vagy az asztalost, bizony az ma is kénytelen római számokkal megjelölni az összetartozó darabokat, mert a római számokat szekercéjével könnyen bele tudja vágni a fába. A telektulajdonosnak neve is van. Ezt bizonyosan valami jelkép ábrázolja (címer) s aztán le kell rajzolni a Napot, Holdat, csillagokat stb., hogy naptárt készíthessenek, mert tudni kell a vetés, aratás, kisvíz, árvíz stb. idejét, mint a Níluson. Mindezekből kialakul a jelírás, a hieroglifa s könnyű kimutatni, hogy a kínai írás is ilyenből származik. A gondolatoknak írásban való kifejezhetősége, az élet és vagyon biztossága, a természet éles megfigyelése, az élelem, védelem és kényelem megszerzésének nehézségei, különösen a nép szaporodásával : mind együttesen megindítják a kultúrát és a civilizációt s mint a lavina, hozza ez magával a gyors fejlődést. Valóban, a rizsföldeken született kínai műveltség olyan magas fokot ért el, hogy bámulnunk kell rajta ! A középkorban Kína mindenesetre sokkal műveltebb volt, mint Európa. Fényesen tanúsítja ezt Marco Polo pompás leírása. Ma is még 12*