Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

2. szám - I. dr. Cholnoky Jenő: A rizstermelés jelentősége az emberi művelődés történetében

180 némely irányban előttünk járnak, legalább is elmondhatjuk, hogy a kínai műveltség sokkal mélyebben hatolt be a nép közé, mint nálunk a Balkánon, vagy Oroszországban stb. Kelet-Ázsiában a kínai kereskedő messze felülmúlja az orosz muzsikot, sőt még az amerikaiak sem bírnak velük San Franciskóban. Mennyi mindenféle különbséget okoz ez az életmód az európaival szemben ! Csak néhány igen fontos dolgot említek. A rizsföldeket trágyázni kell. Mivel a rizstermelők állattenyésztéssel csak minimális mértékben foglalkozhatnak, tehát az emberi fekáliákat kell felhasználni. Emiatt a rizsföldek vidékén a talajvíz mindig igen erősen fertőzött. A folyók vize is az, mert a rizsföldekről a fölös víz a folyóba csurog. Vizet inni tehát nem lehet. Meg kell főzni a vizet, hogy elveszítse betegségokozó hatását. A főtt víz azonban ízetlen, kevés benne a levegő, tehát ízesíteni kell. Erre szolgál a tealevél. A kínai soha életében nem iszik egy csepp friss vizet sem, hanem csakis teát. Ezért nem terjed el köztük a kolera meg a pestis, holott ezek a betegségek Indiában minden évben borzalmas áldozatokat követelnek. Volt már olyan kolerajárvány, hogy 15 millió ember pusztult bele. A kínai rizstermelő nem tud állatot tenyészteni. Van ugyan néhány bivaly, de csak igavonásra, a rizsföldek szántásához és boronálásához. De a tejet nem issza meg, a tejtermékeket nem ismeri. Juhtenyésztése ezen az éghajlaton nem is lehet, tehát nincs gyapjú és nincs bőr. Ezért ruhája gyapotból, kenderből, csalánból és selyemből van. A selyem használatára kétségtelenül a szükség tanította meg az embert, mert nagyon ravasz dolog s mert a szükség nagy mester. Cipője sem lehet bőrből, hanem fából és selyemből van. Csak vastag disznóbőrt és bivalybőrt használnak durva munkáscsizmának. Disznót tenyésztenek a hidegebb égöv alatt, a forró égövön nem marad meg és húsa, zsírja gyorsan romlik. Mégis, általában disznózsírral főznek, mert a Jang-ce-kiang vidékén lehetséges a disznótenyésztés. A kínaiak eszközei, bútorai, még edényeinek egy része is bambuszból van. Mert erdőt nem tűr meg a kínai, fája nagyon kevés, csak ültetvényeken termeszt fát. Mindez kétségtelenül bizonyítja, hogy a kínai műveltség a rizsföldek vidékén született, a miénktől lényegesen elütő kultúra és civilizáció s eredetét annak köszönheti, hogy a rizsföldeket mesterségesen kell öntözni, tehát társadalmi rendnek kell lennie s a megélhetés nehézségei mendenféle kitalálásra kényszeríti az embert. Ezzel indul meg a műveltség.