Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
1. szám - X. Szakirodalom
162 hőmérséklet mellett ugyanis kisebb nyomáskülönbség szükséges ugyanazon sebesség előidézéséhez, mégpedig a durva kavicsban szivárgó víznek túlnyomóan turbulens mozgása ellenére is sokkal nagyobb a hőmérséklet befolyása a szivárgó vizeknél, mint bármely más nyilt vízmozgásnál. 2. R. Dachler : Über den Strömungsvorgang bei Hangquellen. (Szivárgási jelenségek nagy vizsgálata rézsűkön fakadó vizeknél.) A természetes rézsün vagy mesterséges falfelületeken előtörő szivárgó vizek (a. ábrarész) vizsgálatát az teszi indokolttá, hogy az általuk okozott kimosások gyakran veszélyeztetik ezeknek a felületeknek állékonyságát. A szivárgás törvényszerűségeinek megismerése ezért gyakorlati hasznot is rejt magában. Szerző először elméleti úton is levezeti azt a már régebben ismert tételt, hogy a szivárgó víz felszíne, ami egyúttal a legfelső áramvonal, érintőlegesen csatlakozik a szabad rézsűfelülethez, amiből rögtön az is következik, hogy az érintkezési pontban, vagyis a forrás legfelső pontjában a víznek a rézsűre merőleges előtörési sebessége (v n) zérus ( Ъ. ábrarész). A sebesség lefelé nő, maximumát, a rétegforrást alulról határoló vízzáró rétegnél éri el, illetőleg, ha a befogadó víz színe ennél magasabban met szi a rézsüt, akkor ebben a metszési pontban elméletileg végtelen értéket érne el, ami a gyakorlatban természetesen csupán egy maximális értékben jelentkezik. Ettől a ponttól lefelé, a vízzáró réteg határáig, a vízvezető rétegnek hegyesszögű ( ßj metszése esetén egészen nulláig csökkenik az előtörés sebessége, míg tompaszögű metszés esetén az áramvonalak összetorlódása miatt itt ismét igen nagy értéket ér el. Igen fontos tanulság ebből az, hogy a kimosás és talajtörés veszélye leginkább a befogadó vízszínének magasságában fenyeget, ahol még a hullámverés rombolása is hozzájárul az amúgyis maximális sebességű vízelőtörés kimosó hatásához. A szivárgó víz felszínén, továbbá a szabad rézsűfelületen az áramlásnak a felület síkjába eső komponense (v t) Darcy képlete szerint mindenkor: v=k . J = k . sina, míg a külső víz által borított rézsűfelületeken ez a sebesség természetesen zérus. A v t és v n sebességkomponensek ismeretében a szivárgás sebessége és vízmennyisége bármely pontban számítható, vagyis integrálással az egész előtörő vízmennyiség és így a várható kimosás mértéke is megállapítható. Természetesen a számítások elvégzéséhez valamennyi kiindulópontnak birtokában kell lennünk. Ismernünk kell a külső vízszínen és vízrekesztő vonalon kívül a talajvízszínnek legalább egy felső pontját is, hogy a szivárgó vonalat és az egész áram vonalhálózatot is megállapíthassuk. Ha már bizonyos gyakorlatunk van az áramképek szerkesztésében, akkor az mind az áramvonalak irányát, mind az átszivárgó vízmennyiséget illetőleg grafikus úton is könnyen kaphatunk gyakorlatilag teljesen kielégítő közelítő megoldást. A gyakorlat részére fontos közelítő képletek is jól beváltak, melyek közvetlenül a kifolyó vízmennyiséget és a forrás legfelső pontjának magasságát adják a vízzáró réteg határa, illetőleg a befogadó vízszíne felett. Ezek a közelítő képletek nemcsak az egyszerű források számítására alkalmasak, hanem velük összetettebb feladatok is megoldhatók, így például a mindkét oldalán rézsüvei határolt töltésen való átszivárgás problémája is négy, könnyen kezelhető egyenlet megoldására vezethető vissza. ifj. Maurer Gyula.
