Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - X. Szakirodalom

163 Glossary of technical and vernacular terms in connection with irrigation in India, together with standard notations. ( Az öntözéssel kapcsolatban Indiában használatos műszaki és tájszólásos kifejezések gyűjteménye, valamint a hidraulikai számításokban használatos jelölések egységesítése.) Central Board of Irrigation, Publication No. 5. Simla. 1934. Ill + 29 oldal, 10 ábrával. Nem a tartalma, inkább a célja érdekes ennek a műnek. Mert a műszaki kifejezések szakszerű és szabatos magyarázatát jegyzékbe foglalni igazán fontos. Míg szakszempontból a műszaki nyelv magyarossá és egységessé tétele (az ingadozó szóhasználatok kiküszöbölése) a cél, a nagyközönség szempontjából a fogalmak tisztázására van nagy szükség. A munka jelentőségének igazolására szolgáló példákat bőven meríthetünk hazai irodalmunkból. A magyartalan kifejezések nagy tömegéből csak egy-két kiáltó példa : tcirirozás, fel vízcsatorna, kulmináció, sankolás, kubikgödör. A megnevezés egysége hiányzik például az öntözőcsatornáknál, ahol az öntözőcsatorna, osztóárok, öntözőbarázda kifejezéseket az egyes szerzők eltérő sorrendben használják a csatornák nagyságrendjének megjelölésére. Vagy teljesen ingadozó még a szóhasználat az alagcsövezés, talaj csövezés, drénezés, rohanó, lövellő, surranó vízmozgás és hasonlá kifejezések terén. A fogalmak tisztázásának szükségességét pedig legjobban mutatják az Alföld vízgazdálkodásával kapcsolatos hírlapi cikkek, beszédek és nyilatkozatok hajmeresztő állításai a belvízrendezés és lecsapolás eredményeiről, avagy annak a szakdolgozatnak a címe, melyet egy földrajzszakos bölcsészhallgatónak kellett kidolgoznia : „Az Alföld csatornázásáról". (Hogy mit érthetett ezen a professzor : belvízrendezést, öntözést, mesterséges hajózóutakat, vagy a szennyvízkérdés megoldását, igazán jó lenne tudni.) Bár még nem tartunk ott, hogy nyomtatásban adhassunk közre az indiaihoz hasonló szószedetet, mégis örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezése folytán a mesterszavak magyarázatának és megmagyarosításának munkája néhány éve szinte minden tudományszakon folyamatban van. A munka második része különleges indiai vonatkozású. Az évszázados öntözőgyakorlat a szakkifejezések számtalan tájszólásbeli változatát teremtette meg, melyeknek hiteles angol magyarázatát adni elsőrendű fontosságú volt. A harmadik rész ismét általános érdekű. C. C. Inglis, a pooni öntözési kutató intézet hidrodinamikai osztályában használatos betűjeleket ismerteti azzal a céllal, hogy a jelölések általános bevezetésével a műszaki számítások áttekinthetőbbek és kényelmesebben olvashatók legyenek. A racionalizálás tehát végre a képletek terére is bevonult. Ennek rendkívüli, jelentőségét mindenki azonnal belátja, aki egymásután olvasta a hidraulika egy-egy fejezetét különböző kézikönyvekben, mikor az egyes művekben ugyanaz a betű merőben eltérő fogalmak jelölésére szolgál. (Pl. Rohringer : Hidraulikai számítások és Bogdánfy : Hidraulika.) Ugyanebben a fejezetben .4. M. R. Montagu a betűjelek egységesítésének elveit tárgyalja. Szerinte a következőkre kell ügyelni. a) A nemzetközileg elfogadott betűjeleket (g, v, R) más fogalmak jelölésére ne használjuk. b) A különböző fogalmak megjelölésére lehetőleg nevük kezdőbetűjét használjuk. fü = energia, m=mélység). c) Ugyanazon fogalom változatait az azonos betű mellé írott index-vei jelöljük = felszíni sebesség, г>*=középsebesség, vj—fenéksebesség, г>д=határsebesség, = tetszőleges pontban mért sebesség). d) A jelölések lehetőleg egyszerűek legyenek, kerüljük az idegen betűket stb. Végül számos példát találunk a fenti elvek alkalmazására. Örvendetes volna, ha a különböző nemzeti törekvések végeredményben a jelölések nemzetközi egységesítésére vezetnének. A nemzetközi tudományos érintkezés nagy nyeresége volna ez anélkül, hogy a nemzeti nyelv vele kárt szenvedne. Dr. Lászlóffy Waldemar.