Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - VII. H. H. Bennet: A talajerózió kártételei az Egyesült Államokban. Fordította Gubányi Károly

133 létrejött veszteség, a talajból kivont kálium, foszfor és nitrogén minimális kereskedelmi értékei alapján számbavéve, 2000 millió dollárt meghaladó összegre rúg. Ha ezt az értéket még jelentékenyen mérsékeljük is és annak csak tizedrészét fogadjuk el, mint kétségtelen számadatot, úgyis 200 millió dollár körül járó évi veszteséghez jutunk. Ha még figyelembe vesszük, hogy az elmosódás útján, a számbavett elemeken kívül, a talaj nagytömegű mész- és magnéziumveszteséget is szenved, sőt helyenként maga a termőtalaj is teljesen elvész, úgy világos, hogy a veszteségek igazi értéke szinte kiszámíthatatlan. A talajból elmosott növényi táplálék megfelelő mennyiségű trágya és műtrágya adagolásával bizonyos fokig még pótolható, de magát az eltűnt termőtalajt már csak évekre menő, lassú és költséges munkálatokkal lehet regenerálni. Arra pedig igazán nem is gondolhatunk, hogy a gazda az elmosott termőtalaját valahonnan a távoli völgyekből visszahordja és területén ismét úgy teregesse el, amint azt a természet eredetileg oda helyezte. A föld felületén végbemenő talajképző folyamat igen lassú menetű és hosszú évszázadok kellenek hozzá, hogy ilymódon valami gyakorlatilag számbajövő vastagságú termőréteg jöhessen létre. Az összeszaggatott és lesodort talaj a gazdára pótolhatatlan veszteséget jelent és a kár nemcsak a jelenlegi birtokost éri, hanem érzékenyen érinti a jövő gazdanemzedéket is. Az erózió további káros hatása abban nyilvánul, hogy a víz által elhordott anyag egyrésze a völgyek alsóbb részein rakódik le és így a gazdaságilag értéktelen bordalékréteg gyakran igen jó minőségű alluviális területekre ülepszik rá, ami ott a rendes termelést liosszi'i időre megzavarja. (7. kép.) Olyan helyeken, ahol az erózió a talaj humusztartalmú felső rétegét már eltávolította,, a felszínre került altalaj legtöbb esetben jóval nehezebb, kötöttebb szerkezetű és a vizet sem veszi oly könnyen magába, mint a lesodort, lazább talajréteg. Az ilyen föld megmunkálása is több fáradsággal és költséggel jár, mindamellett benne a növény gyökérzete mégsem képes megfelelően terjeszkedni, amihez az járul, hogy ásványi tápanyagtartalma még alapos feltárásra szorul. Ha az ilyenféle nyers talajt művelés alá fogják, az csak nagyon sok és alapos megmunkálás és trágyázás után szelídül meg annyira, hogy a normális termelés céljaira alkalmassá válik. Ez a folyamat tehát jelentékeny időt és munkát vesz igénybe és rendesen elég sokba is kerül. Az erózió által kikezdett talajok aránylagos terméketlensége teljesen megfelel annak az állapotnak, amit a túlságos mély szántás idézhet elő, ha az eke a sovány altalajt fordítja fel a szántás felszínére. A szerkezeti egyensúlyában így megzavart föld is csak hosszabb állandó művelés után válik ismét megfelelő termőképességűvé. Ilyenkor csak sok szervesanyag, műtrágya, mész és esetleg másféle segédeszköz gondos felhasználása útján jöhet az elrontott talaj végre teljesen rendbe. Texas és Arkansas gyapotföldjein feljegyezték, hogy egyes lejtősfekvésű vidékek farmjai 30 év leforgása alatt egészen elvesztették eredeti felső termőrétegüket. Ez idő alatt a lefutó csapadékvíz 25—30 cm vastagsági! földréteget távolított el az agyagos altalaj felszínéről. Ezeken a helyeken a megcsappant termőképesség pótlására angol holdanként 180—200 kg-nyi műtrágya alkalmazása vált szüksé-