Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
1. szám - VI. Molnár Dénes: A székesfőváros víziműveinek vas- és mangántalanító berendezése
125 A felhasználandó klórmennyiség a szűrősebességnek és a szűrővastagságnak megfelelően, kisebb mértékben változhatik. A szűrősebesség a normális üzemmenet mellett 12 méter, a szűrőréteg vastagsága 1-8 méter. A szűrősebesség 1 mg + klór hozzáadása mellett minden zavar nélkül 14, sőt 16 méterig is fokozható. Az öblítővíz mennyisége az egész szűrőrendszernél — beleszámítva a szénszűrők mosásához szükséges vízmennyiséget is —- nem éri el a tisztított víz 2%-át. Az öblítővíz 90%-a a kvarcszűrők öblítésére használtatik fel. Az öblítővíz vas- és mangániszapjának CaO-tartalma a vízmentes iszapra számítva 9-2%. A kvarcszűrőkről lekerülő víz maradékklór tartalmának lekötése aktív szénszűrőn történik. A szénre nézve lényeges követelmény, hogy kemény legyen, de amellett ne legyen túlságosan rideg. Bizonyos keménységét azért kell kikötni, mert az átfordító öblítésnél lágy szén esetében a porlási százalék igen magas volna, ami esetleg a szénnek a rentabilitását veszélyeztetné. A szénszűrőt részben dr. Pick formulája alapján, részben pedig a próbaüzemnél szerzett tapasztalatok alapján méreteztük. A szénszűrőréteg vastagsága 3 méter, a szűrősebesség a szénszűrőben 40—46 m. A szénszűrőn végbemenői olyamatok, úgymint klórlekötés, a szerves anyagok, az íz és szag visszatartása, nagy általánosságban ismeretesek. Utalok dr. Pick, dr. Jaenicke és dr. Adler ez irányban közölt adataira. 1 A klórlekötés a szénen dr. Pick és dr. Jaenicke szerint aC+Cl 2+H 20 = C0 2+2 HCl egyenlet szerint megy végbe. Ez a reakció azonban a szénszűrőben lefolyó klórlekötő reakciónak csak egyik, mondhatnám a kisebbik része. Ugyanis a szén a kvarcszűrőrőj lekerülő víz 0-05 mgl mangán mennyiségnél jóval kisebb mangántartalmát adsor. beálni képes és így a szén felületén igen finom elosztásban mangán superoxid. leválás van, amely a víz mésztartalmára éppúgy adsorbeáló hatást gyakorol, min^ a kvarcszűrőben. Ez a szénen adsorbeált mészmennyiség játszik igen fontos szerepet a vízmaradék klórtartalom lekötésében. Ennek bizonyítéka a víznek a tisztítás közbeni vizsgálati adataitól eltekintve, az a körülmény, hogy a szénszűrőkben a szén fogyasztása egy év alatt a porlással együtt nem tett ki 4%-ot, holott, ha a klór teljesen a fenti egyenlet szerint csak a szén által volna lekötve, az évi szénfogyás porlás nélkül legalább 6%-os lenne. A szénszűrő úgy van megméretezve, hogy az alsó egyharmadrész biztonsági faktor, vagyis normális üzemmenet mellett ott a víz szabad klórt már nem tartalmaz. A nagyobb szűrővastagság alkalmazásának azonkívül az a célja is van, hogy a szén kifáradását jelentékeny mértékben csökkentse azáltal, hogy erről a szakaszról a klórmentes tiszta víz a szénen lekötött klórozott szerves anyagok egy részét lassanként leoldja. Nevezetesen a szén klórlekötőképességét főleg a szénen leváló és a szén felületét ilyenképen bevonó szerves anyagréteg csökkenti. A szűrőkről eltávozó vízben klór sem jódkeményítővel, sem metilvörössel nem mutatható ki, o-tolidin-nel 0-03 mgl klórnak megfelelő reakciót kapunk, amelyet a szűrőről igen csekély mértékben eltávozó klórozott szerves anyagok okoznak. E szerves anyagoknak jórésze a szűrő alsó, klórmentes feléből távozik el. Ennek igazolását láthatjuk a következő vizsgálatokban. A szénszűrő alsó részéből kivett 100 g-nyi szenet háromszor egymásután 150—150 m 3 tiszta klórmentes, vas- és mangánmentes, nem s szűrőberendezés által szolgáltatott vízzel átmostam. A jódkeményítő és a metilvörös reakciók ismét 1 G. W. F. 1930. 900. 1. — Vom Wasser, 1929. 77. old., 1931. 83. old.
