Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - VI. Molnár Dénes: A székesfőváros víziműveinek vas- és mangántalanító berendezése

126 negatívak voltak, o-tolidin-nel azonban pozitív volt. További mosásoknál azonban ez a reakció lényegesen és fokozatosan gyengült. A másik idevonatkozó megfigyelés, hogy a főmosás után, amely a szűrőanyag átfordításával jár, a szénszűrőből eltávozó víz o-tolidin-nel való reakciója erősebb és csak 2—3 óra múlva gyengül, azután megközelítőleg állandó marad. A szénszűrő a fő mosással át is fordítja a szűrőanyagot, ilyenformán időnként az aktívabb szénréteg kerül felül és az alulra kerülő réteg egy bizonyos mértékig kimosódik. A szénmosás bakteriológiai szempontból klórozott vízzel történik. A klóros vízzel való szénöblítés azért lényeges, mert a szénszűrő klórmentes részében — ha oda baktérium kerül — a szén felületén lerakódó szerves anyagokon, amelyek jó táptalajok, aránylag gyorsan szaporodik. A szénszűrő klórtalanító képessége a szén felületére leváló szerves anyagok miatt egy bizonyos üzemidő után csökkenik. A klórtalanító hatás helyreállítása céljából mind a lerakódott szerves anyagokat, mind a szén által absorbeált gázokat el kell távolítani. A felületi lerakódásokat 20—22 naponként végzett főmosással könnyen el lehet távolítani. Az absorbeált anyagok eltávolítása pedig a szén gőzölésével történik, amelyet eleinte 8 hetenként, később 16 hetenként egyszer foganatosítunk. Évenként egyszer azokat a különböző összetételű, főtömegükben szerves anyagokat, amelyeket a főmosással eltávolítani nem tudunk, 10%-os 50 C° hőmérsékletű nátronlúggal való mosással távolítjuk el. A kis mennyiségű klórozott szerves anyagoknak a szűrőn való át jutása a lúggal való mosás és gőzölés után is igen csekély mértékben megmarad. Ez a klórozott szerves anyagmennyiség azonban a víz minőségét semmiképen sem befolyásolja károsan. Hasonló jelenségek vannak tudomásom szerint a már hatodik éve üzemben lévő aussigi berendezésnél is. E kismennyiségű klórozott szerves anyag legnagyobb részben klóramin, aminek jelenléte bakteriológiai szempontból előnyös. Bakteriológiai szempontból az elvétve fellépő rendellenességek esetén a szénszűrők gyenge gőzölésével gyorsan segíthetünk. A szénszűrők mosása nem annyira a szén felületén lerakódó anyagok okozta ellenállás megszüntetése miatt, mint inkább azoknak ledörzsölése és a szűrőanyag átfordítása érdekében, a ledörzsölés pedig a deklórozó hatást gyengítő szerves anyagok eltávolítása miatt fontos. A szűrő ellenállása ugyanis a mosás előtti és utáni állapotban lényeges különbséget nem mutat. A szűrőanyag utánpótlására szükséges mennyiség évenként — amint már említettem — kb. 6%, ami részben kémiai reakciók, részben pedig elporlás által távozik el a szűrőkből. Különös figyelemmel kell lenni a szénszűrőknél a korrózióra. A korrózió nem annyira a klór hatása folytán áll elő, hanem azt inkább a szén- és vas-elem elektrolitikus hatása okozza. Különösen kell a főöblítésnél használt ú. n. sugárcsöveket védeni. A védőanyagnak nemcsak szigetelőnek kell lenni, hanem a gőzölésnél előálló hőmérsékletnél sem szabad megrongálódnia. Több anyag kipró• bálása után a sugárcsövet kemény gummiréteggel vontuk be, a szűrő vasköpenyét pedig belülről ,,Arco"-festékkel mázoltuk át. A festék a mosáskor előálló dörzsölés hatása alatt igen lassan lekopik és figyelembevéve az eddigi tapasztalatainkat, előreláthatóan két-három éven belül javításra szorul. A mangánszűrőknél korróziós hatást nem észleltünk, mert a falakra lerakódó vas- és mangánoxid-rétegek azokat megvédik. Ennek a rétegnek védőhatása oly kifogástalan, hogy a reakció-