Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - V. Possewitz A. Guidó: A Rókushegy geológiája, különös tekintettel a suvadásokra

94 bizonyos vastagságú rétegével együtt. Ezeket a csuszamlásokat Erdélyben suvadásokn&k nevezik, amely kifejezést CHOLNOKY JENŐ vezette be a szakirodalomba. A Rókushegy délnyugati lejtőjén suvadások csak kis mértékben képződtek mindaddig, míg a Drasche-féle téglagyár agyagkitermelésével — 1880—1916-ig — az agyag természetes lejtőjét meg nem bolygatta. A vizek levezetéséről nem gondoskodtak kellően s így a talajvíznek az Ördögárok felé tartó természetes útja megszakadt. Az egyensúlyát vesztett, átázott agyagréteg a szabályellenes és helytelen agyagkitermelés következtében 1882-ben többnapi tartós esőzés után megcsúszott. Az 1882-ben beállt rogyást SCHAFARZIK FERENC következőképen ismertette : A rogyást többnapi tartós esőzés előzte meg. Reggel az egykori Trombitás-úton s az út mellett észak-északnyugat—dél-délkeleti irányú repedések képződtek, melyek délfelé már félméternyire szétnyíltak. A repedések mintegy 160 m összes hosszúságot tettek ki s egymással többé-kevésbbé összefüggöttek. Délután 5 óra körül a 3. ábra. Az 1913. évi suvadás sematikus geológiai szelvénye Vendl A. után. 1 = kiscelli agyag ; 2 = travertinó ; 3 = lösz, felül kevés humusszal ; Q — forrás ; V = vízállás. S = víztartó-medence, hematischer Schnitt der Rutsch

ung im Jahre 1913. Nach A. Vendl. 1 = Kiszeller Ton ; 2 = Travertino ; 3 = Löss mit Humus ; Q = Quelle ; v = Wasserstand ; s = Sumpf. repedésektől nyugatra levő terület lassan süllyedni kezdett, azaz nyugat felé lecsúszott. A lesuvadt terület hossza mintegy 160—176 m párhuzamosan a téglavető keleti szélével, szélessége 40—48 m volt. A suvadás pályája hajolt volt, felső része meredekebb, alsó része kevésbbé meredek. Ugyancsak 1913 márciusában hóolvadás után újabb rogyás következett be, melyről részletesen VENDL ALADÁR ír. A hegyoldalt 30—35°-os rézsüvei, sőt helyenként még sokkal meredekebben fejtették s néhol csaknem vertikális részletek is voltak. A suvadás az agyaggödör északi részén ment végbe, hol mintegy 100 m szélességben mintegy 28 m magasságból suvadt le az agyag a fölötte levő travertinóval és lösszel együtt. Az eredeti helyzetben maradt rész itt is igen meredek, csaknem vertikális volt. Sem az agyaggödör déli részében, sem a gödör fenekén elmozdulásnak nem volt semmi nyoma. A suvadás folytán leomlott őrház, mely minden alapozás nélkül a löszön s részben egy travertinó rögön állott, kettészakadt, egyik része eredeti helyén állva maradt, másik része az elmozdult agyaggal együtt csaknem 10 méterrel sülylyedt. (3. ábra.) A suvadást ekkor is az a talajvíz okozta, mely több helyen kisebb-nagyobb források alakjában bukkant ki a külszínre a kiscelli agyag felszínén az édesvízi mészkő alól. E források aránylag elég bővízűek voltak, percenként mintegy 1 liter vizet adtak. A források alatt az agyag valóságos híg sárfolyássá alakult, s a források s г