Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - V. Possewitz A. Guidó: A Rókushegy geológiája, különös tekintettel a suvadásokra

93 telep keleti felében csak az 54. számú fúrásban mutattak ki 1-20—1-55 m között 0-35 m vastagságban darabos mészkőtörmeléket. A többi 45., 28.. 48., 50., 2. és 1. számú fúrások egyáltalán nem hoztak a napfényre mészkövet. A lősz a Rókushegy felépítésében — ellentétben a travertinóval — egészen alárendelt szerepet játszik. Nagyobb terjedelemben csak a Rókushegy északkeleti oldalán az Alvinci-út mentén található. A délnyugati lejtőn csak helyenként s akkor is igen kis vastagságban sikerült megállapítani s így különös jelentősége itt nincs. Lőszfeltárások vannak a Lévay-utca és Alvinci-út sarkán, ahol 2—3 m vastagságban mész konkréciós lősz található, valamint a Balogvár-utca és Alvinci-út kereszteződésénél a Budai Lövölde telkén. A lősz szintén kalciumkarbonát tartalmú homok, iszap és agyag keveréke, melyben azonban az agyag (<0-002 mm szemcseátmérő), általában 8—10%-nál kevesebb. Mechanikai összetétele alapján csak igen gyenge vízvezető volna. Hajszálcsöves szerkezete folytán azonban jó vízvezető. Vízvezetőképességét azonkívül erősen fokozza az a sok lejtőtörmelék — főleg travertinó — mely benne előfordul, úgy, hogy végeredményben a löszt igen jó vízvezető kőzetnek lehet minősíteni. Ugyancsak a Balogvár-utca és Alvinci-út kereszteződésénél a Budai Lövölde telkén a lőszfeltárás közelében 0-40 méter vastagságú homokkőpadot is találunk, mely a kiscelli agyagba koncordansan beágyazva 15 h 20° felé dől 18° alatt. Kora egyezik a kiscelli agyag korával. Dőlése igen jellemző az egész Rókushegyet felépítő kiscelli agyag dőlésére, mely ez alapon délnyugatinak mondható. A fúrások és feltárások szintén ezt mutatják. Hasonló homok és homokkő betelepedésekről a Budapest környéki kiscelli agyagok irodalmában máshol is találunk említést. Mindezek a fúrási adatok is csak azt bizonyítják, hogy a Rókushegy mai morfológiájának nyomai nagyjában már a pleisztocénben kialakultak. Ezt bizonyítja még a fúrások által feltárt kék kiscelli anyag helyzete is, mely nagyjából párhuzamos a mai felszínnel. Helyenkint a lejtő lépcsőszerűen alakult ki. A lépcsők régi suvadások nyomaira engednek következtetni. Két ilyen régi •—• esetleg még részben holocén —• suvadás nyomát vehetjük észre a Rókushegy csúcsa és a Herman Ottó-út között. Az egyes lépcsők magassága 1—2 m. II. A SUVADÁSOK TÖRTÉNETE. A Rókushegy délnyugati oldalán a kiscelli agyagrétegek a Pasaréti-út felé dőlnek. A talajvíz a vízátbocsátó felszíni talajon keresztül a kiscelli agyag felső sárgaszínű mállott törmelékes rétegeibe jut. A mészkőpadokon és az agyagba települt homokos zsinórokon a Pasaréti-út felé szivárogva, a kiscelli agyag felső, sárgaszínű mállott rétegeit átáztatja és többé-kevésbbé vízzel telíti. Az alatta fekvő — mállási folyamatoktól megvédett — impermeábilis agyagrétegbe a víz nem tud behatolni s így a felső agyagréteget áztatja át, mely hajlamos kagylózó csúszásra. Hasonló sajátságokat felmutató csuszamlások az erdélyi medencében igen nagyszámban és nagymértékben fordulnak elő. Ott a mezőségi agyag nedvesedik át s a felette levő szarmata, vagy pannonhomokkő lecsúszik az alatta levő agyag