Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz
83 s a víz csak alulról szivárog beléjük. A kutakat süllyesztő eljárással készítették. Az első kutakat öntöttvaskeretre falazták. Később vasbetonból készítették őket s a süllyedés arányában öntötték egyre hosszabbra. A kutak tetejét dómszerű födéssel és lejáró aknával látták el. Hogy felülről piszok ne juthasson a kűtba, egy bizonyos magasságban rekesztéket készítettek benne, melyen ajtó nyílik a kút alsó részébe. Minthogy a síkság, melyen a kutak készültek, ármentesítő töltéssel ellátott, nem helyezték a tetejüket árvíz fölé, csak körültöltésezték, hogy az esővíz nehezebben hatolhasson le a kútfalak mentén. A kutakat oda helyezték, hol a 10 cm-es próbafúrások legkedvezőbbnek mutatták. Szivattyúzáskor a depresszió maximuma a kútban 4 m. A kutak 1907—1909 közt készültek. A két galéria napi vízszolgáltatása a legnagyobb szárazságkor is 6000 m 3-en fölül volt. Rendes években 10—12,000 m 3 az 1150 m hosszúságban. 1922 óta csak a 2-ik galéria van használatban, mert féltek, hogy az elsőnek a vize a folyó közelsége miatt nem elég steril. E második galéria 250 m hosszúságban 60 l-t ad mp-ként. Az egyes kutak vízszolgáltatásának megállapítása nehéz, mert csak szárazság idején szivattyúzzák őket éjjel-nappal, folytonosan. A kutak maximális vízszolgáltatása kutanként 20 és 60 1 közt változik mp-ként s az összes elrendezés (galéria és kutak) maximumban 305 l-t adnak mp-ként. A kutak vízbőségét az előzetes fúrásokból nem lehetett megállapítani, csak a tényleges szivattyúzás adott biztos megállapítást. Hogy az egyik kút éppenannyit szolgáltat (60 1), mint a galéria, azért van, mert a kút csak 35 m-re van a folyótól, míg a galéria 90 m-re. A szivattyúzás nem változtatta meg a vízhozó réteg vízszolgáltatását. A vízszerző elrendezés a vizet az Arno beszivárgó vizéből, a természetes talajvízből és kisrészben az Arnoval egyközűen folyó talajvízáramlásból nyeri. A legnagyobb rész az Arnoból származik. Ezt a vegyi elemzés is megmutatta. Kísérletet tettek, hogy a folyóvíz szennyeződése nem hat-e a kutakba? 1908ban 2 órai időközben 20 kg fluorescein-oldattal festették meg az Arnot a kutak fölött. A folyó 24 óráig volt piros (a két gát lassítja a folyót), de 1 heti vizsgálat, sem mutathatta ki a kutak vizében a fluoresceint. A kútvíz tiszta marad akkor is, midőn a folyó zavaros. A kutak üzembehelyezésekor eleinte a víz nem volt steril. Ez onnan származott, inert a kutak körül a feltöltést a folyóból vett kaviccsal készítették, mely a maga baktériumait leadta a talajba. De néhány heti szivattyúzás után a víz teljesen megtisztult. A talajvíz hőmérséklete csak 14-8 és 15-3 C° közt változik, míg az Arnoé 0 és 30 C° közt. Mennél közelebb van a kút az Arnohoz, vagyis mennél bővebb a vízszolgáltatása, hőmérséklete annál inkább változó. A kis vízhozományú kutak hőmérséklete sokkal állandóbb. A kutakba ömlő víz beszivárgása állandó s a természetes kavicsszűrő nem iszapolódik el. A 15 kút részére csak 6 szivattyúállomást létesítettek, mert a kutakat csoportonként kapcsolták. Ezért némely szívócső hossza több, mint 100 m, s kiváló gondot kellett fordítani, hogy a tömése jó legyen. 6*
