Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

84 A szívócsövek öntöttvasból készültek kötéltöméssel. A földre fektették őket, gondosan előkészített fekvőhelyre. Ekkor üzembehelyezték, mielőtt elföldelték volna. Ha jól működött a csővonal, az árkot csak azután tömték be. A kutakban a vízszínsüllyedés olyan, hogy a szívómagasság az 5—6 m-t ne haladja meg. Ezért némely szivattyút vízálló építményben oly mélyre kellett helyezni, hogy árvízkor a talajvíz színe alá kerül. A szivattyúk mind körszivattyúk és villamosan hajtottak. De van robbanó motoros segédgép is, mely akkor működik, ha a villamos áramszolgáltatást baj éri. A szivattyúzás megindításához légüstöt is alkalmaznak, melyből a levegő kis mellékszivattyúval kiszívható. Egyébként a nyomócsővonalat úgy vezették, hogy a szivattyú kimagasló pontja legyen. Minden kútban úszó jelzi a vízmagasságot és Venturiméter méri a vízmenynyiséget. A szivattyúzott víz a Saint Nicolo-állomásra kerül ama gát mellé, mely az Arno vizét a városban elrekeszti. Az itt kifejthető vízierővel nyomják a vizet egy 12,000 m

3 ürfogatú medencébe, mely a Carraïa-domb oldalán van. Minthogy a vízszükséglet nagyobb a galéria és a kutak nyári vízszolgáltatásánál. a kutakat pedig a megadott viszonyok közt szaporítani nem lehet, a további vízszerzést a talajvíz mesterséges növelésével érték el. Ezt a módszert már Gottenburgban, Nancy-bari stb. alkalmazták. Ez a mesterséges talajvíznövelés úgy történik. hogy az Arno vizét az elrendezés középpontjától fölfelé 1700 m-re szivattyúval emelik, megtisztítják és benyomják a szűrő-kavicsrétegbe, illetve egy bevágásba, mely a kavicsrétegbe leér s így a kutakba nagyobb mennyiségben jut a víz. Az Arno vizének előzetes megszűrése és tisztítása feltétlenül szükséges, mert különben rövid időn belül az elrendezés fölmondaná a szolgálatot, Az Arno vizét ezért nagyjában megülepítik, majd a Pvech-Chabal-Tendszerü előzetes szűrés után a beszivárogtató bevágásba juttatják. Ezt a bevágást 0-25 cm vastagon burkolják homokkal, hogy az esetleges szerves maradványokat visszatartsa s csak a teljesen tiszta víz hatoljon le az altajlaba. Az 1913-ban létesített talajvíznövelő a következő részekből áll : 1. A vízkivételi mű, mely a Rovezzano-gát fölött mp-ként 338 1 vizet szolgáltat egy csatornának, mely 2 ülepítő-medencébe viszi a vizet ; mindegyik medence 2500 m

3 ürfogatú s átlagos mélysége 1-5 m. A medencék fenékürítőn tisztíthatók a beléjük ülepedett sártól. A tisztításhoz lapátot és gereblyét alkalmaznak. 2. A medencékből a víz 1 m átmérőjű vasbetoncsőbe jut, melynek hossza a szivattyúállomásig 1300 m. A szivattyúállomás 2 körszivattyúból áll, melyek mindegyike 200—200 l-t emel mp-ként. Diesel-motor hajtja a szivattyúkat, de van villamos tartalékmotor is. A nyomómagasság 4 m. A nyomott víz 85 cm átmérőjű vasbetoncsövön jut az előszűrőhöz. 3. Az előszűrőt a Puech-Chabal-cég készítette. A vizet hármaskezelésnek veszik alá. 1-ször meglehetős gyors keringéssel 1000 m

3 nagyságú medence különböző rekeszeibe jut, hol a víz nagyjában megülepedik. Innen a víz kavicságyakra jut. 3-féle kavicságy-elrendezés van ; az elsőkben 15—20 mm-es, a második ágyakban 8—15 mm-es, a harmadik sorozatban 5—8 mm-es kavicsok vannak. Ahogy csökken a kavicsátmérő, úgy növekedik az ágyak felszínének nagysága. A vizet felülről lefelé haladó mozgással szűrik. A kavicságyakat eleinte mosással, utóbb levegőbefujtatással tisztítják. Az egyes tisztítás alá vett ágyakat kirekesztik a tisztítás alatt az üzemből anélkül, hogy maga az üzem szünetelne. Először alulról