Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

1. szám - IV. Kienitz Vilmos: Újrendszerű szivattyúk a belvízlevezetés szolgálatában

84 változtatással történik. A megfelelő fordulatszám megállapítása rendkívül egyszerű, mert a nyomócsövön kiömlő vízmennyiségen rögtön látható, hogy a szivattyú, elég magas fordulatszámmal jár-e, a túlmagas fordulatszámot pedig a hirtelen emelkedő erőszükséglet miatt a traktor érzi meg azonnal. Amikor a szivattyút olyan helyen állítottuk fel, ahol a közepes emelési magasság 2 m-től eltér, a propellereket ennek az emelési magasságnak megfelelő szög alatt rögzítettük a propeller-fejhez. A propellereknek ez az állítása igen egyszerűen történhetik, mert csupán egy csavaranya rögzíti azokat a propeller-fejhez. A lapátoknak átállításával biztosítani tudtuk, hogy a szivattyú más közepes emelési magasságánál, de a traktornak ugyanazon közepes fordulatszáma mellett, legjobb hatásfokkal működjék. Ugyanezt értük el természetesen akkor is, ha a szivattyú szíjtárcsáját cseréltük ki, s azonos propeller-beállítási szög mellett a közepes fordulatszámot szabtuk meg az emelési magassághoz képest. A szivattyú jó hatásfokának ily módon eszközölhető biztosítása folytán ez a szivattyú lényegesen különbözik az eddig használt radiális centrifugál-szivattyúk tói, melyeknél a lapátok nem állíthatók s így csak egy bizonyos emelési magasságra dolgoznak jó hatásfokkal. A fordulatszámváltoztatással lehet ugyan bizonyos határok közt az emelési magasságot változtatni, de ez már a hatásfok romlására vezet. Sajnos, a gyakorlatban vízimérnökeink ritkán szoktak a centrifugái-szivattyú e tulajdonságára tekintettel lenni és gyakran építenek be oly szivattyút, amely nem a szükséges emelési magasságra készült. Ily szivattyúk mindig rossz hatásfokkal dolgoznak. E hatásfok néha 20—30%, tehát a munkagép teljesítményének 70—80%-a kárba vész. Ilyen szivattyút több kisebb telepen láttam felállítva. De ilyen rossz hatásfokkal működnek azok a régi szivattyútelepek is, amelyek eredetileg alacsonyabb emelési magasságra épültek, később azonban az állandóan növekvő árvízi lefolyási vízszínek miatt a vizet magasabbra kénytelenek emelni. Az axiális-szivattyú propellerei, mivel azok repülőgépszárnykereszt-metszettel épülnek, olyan különös tulajdonsággal felruházottak, ami a szárnykeresztmetszet folyománya. A felhajtó erő, amelyet a vízben mozgó szárny kifejt, két részből áll, szívásból, amely a szárnynak alsó, tehát a keresztmetszet hátsó oldalán s nyomásból, amely a keresztmetszet felső, tehát a mozgás irányával szemben álló oldalán keletkezik. E két erőt a 4. ábrabeli grafikon tünteti fel. A grafikonból látható, hogy a szárny felső oldalán keletkező nyomás jelentékenyen kisebb, mint az alsó oldalon fellépő szívás. A kettő között az arány körülbelül 1:3. A szívásnak a szivattyú élettartama szempontjából van fontossága, mert ennek következtében a propeller alsó oldalán oly vákuum állhat elő, amelynél a vízben elnyelt gázok fel tudnak szabadulni. Ezek a gázok, a tapasztalat szerint, hosszabb üzem alatt kimarásokat okoznak a lapátokon, sőt a lapátokat át is lyukasztják. Ennek elkerülése céljából a szivattyút úgy szokták felállítani, hogy a propeller mindig az alsó vízszín alá merüljön s a víz mindig bizonyos túlnyomás mellett folyjék hozzá s ezzel a szívás ellensúlyozható legyen. Oly helyeken azonban, ahol a rövidebb ideig tartó üzem miatt kimaradásoktól tartani nem kell, erre súlyt nem vetnek s a szivattyút az alsó vízszín fölé helyezik. Az a körülmény, hogy a propellerek az alsó vízszín alól emelik a vizet, rendkívül előnyös tulajdonsága a szivattyúnak, mert sem lábszelepre, sem légtelenítőre