Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

56 kapcsolatban érintkezik a hártyával, ott részben megtisztul, átfolyik a szomszédos hártyára, hol a tisztulás tovább folytatódik, míg végre teljesen megtisztul úgy, hogy csak ásványi anyagtartalma különbözteti meg a forrásvíztől. A baktériumágyakban hasonló folyamat megy végbe azzal a különbséggel, hogy a szűrőanyagnak sokkal nagyobb méretei vannak, mint a talajrészecskéknek. Továbbá a baktériumágyakra felszínegységenként nagyobb mennyiségű szennyes víz jut, mint öntözés esetén s azért gondoskodni kell a szennyvíz egyenletes szétosztásáról a szűrőanyagon való áthatolásakor, valamint a szűrőanyag szellőztetéséről. A hatékony iszap esetében a kocsonyás hártya nem rakódik le, hanem a csatornalében úszik. Ebben az esetben kellő szellőztetéssel kapcsolatban jóval kisebb felszín kell a tisztításhoz, mint az előbbi esetekben. Öntözéskor és talajszűréskor a csatornalé a talajon átmenve hosszas és benső érintkezésbe jut a talajrészecskékkel ; az öntözés szünetelése biztosítja az oxigén bejutását, a víz az altalajba szivárog, utána levegő áramlik, s e folyamatot a szántás, a talajművelés megkönnyíti, melyet annál gyakrabban kell végezni, mennél erősebb az öntözés. A baktériumágyakon a víz gyorsabban fut át. Ezért kell az egyenletes szétosztásról (sprinklerek, ide-oda mozgó szétosztok, porlasztó készülékek segítségével) gondoskodni. Ezenfelül a szűrőanyagot is kiválasztják, üreges anyagokat használnak, hogy az érintkező felszínt növeljék. Az anyag szellőztetése a szétosztás időszakosságával (melyet a sprinklerek és ide-oda járó vízosztók maguk elvégeznek) történik ; néha erre a célra ürítő szifont alkalmaznak. Mennél kevésbbé tömődik el az ágy, a szennylé annál jobban tisztul, ezért célszerű a szennylevet előzetes ülepítés és szűrés alá venni. A hatékony-iszap alkalmazása esetén a szennylé és a hártya érintkezését folytonos kavarás útján érik el, melyet mechanikai úton, vagy levegő befúvásával érnek el. Mindkét eljárás a levegőnek a szennyes lébe jutását elősegíti. A szennyes lének ily módon a hártyával érintkezése sokkal bensőbb és ezért kisebb helyen mehet végbe. Másrészt ez az eljárás mechanikai munkát, sokkal több vigyázatot és felügyeletet követel. Az első laboratóriumi kísérletek alkalmával a levegőt folytonos áramlatban fújták keresztül az edényekben elhelyezett szennyes vizén. Az így kezelt folyadékot ülepedni engedték s fönt tiszta folyadékréteg, lent többé-kevésbbé pehelyszerű iszap gyűlt össze, mely mozgékony volt s melyet hatékony-iszapnak neveztek el. Midőn a hatékony-iszap benső érintkezésbe jut a csatornalével, ez utóbbi aránylag rövid idő alatt részben megtisztul. E jelenség onnan ered, hogy az oldott és lebegő szerves anyagok hozzátapadnak, illetve kötődnek a hatékony-iszaphoz. De ez utóbbi elveszti emiatt hatékonyságának egy részét s csak erős levegőzéssel nyeri vissza, melynek tartama az iszap hatástalanodásának fokától függ. Ez újjáalakulás magában a csatornalé-iszap keverékében történhetik s ez eljárást az iszap levegőzésének vagy újra hatásossá tételének nevezik. Kezdetben kétféle eljárás alakult ki a hatékony iszap alkalmazásában : az időszakos és folytonos rendszer. Az első esetben egy bizonyos mennyiségű csatornalevet érintkezésbe hoztak hatékony iszappal, majd ülepedni engedték ; a tisztult levet és egy bizonyos fölös mennyiségű iszapot eltávolítottak, s a megmaradt iszappal újra kezdték az eljátást. A második rendszerben a szennyes lé folytonos áram-