Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

36 31°-ánál ömlik a tengerbe. Hosszúsága 6500 km ; hosszabb, mint az Amazon. A Vietoria-tóból kiömölve a Ripon-zuhatagot alkotja, hol vízerő kitermelése kínálkozik. Majd lejebb eléri az Albert-tavat, mely 600 m-re van a tenger színe fölött, s terjedelme 5000 km

2. A Nílus csak éppen a tó északi szélén megy át s magába veszi a tó és mellékfolyói vizét. Majd két nagy mocsáron megy át, hol buja növényzet sarjad (főként papirusz). E két mocsárban a Nílus szétterül, még pedig annál nagyobb terjedelemben, mennél nagyobb az árvize. A Nílusnak 4—5 hónapra van szüksége, míg átfut e mocsarakon. Roppant sok vize párolog itt el úgy, hogy az alsó mocsár alsó végén, Malakalnál (bár fölveszi a Bar-el-Zéraf-ot, Bar-el-Dzsebel-t és Bar-el-Ghazal-t) csak 470 m

3 az évi átlagos másodpercenkénti vízhozomány, míg a felső mocsár felső végénél, Mongalánál 920 m

3-t szállít. A 470 m

3 vizet 450 ni

3-rel növeli meg a Szobát, mely Abesszíniából jön. A mocsáron keresztül folyó Bar-el-Ghazal, mely a Fehér-Nílus baloldali mellékvize, esős tájak vizét hozza, de a mocsárban szétterülve, rendkívül sok vizet veszít úgy, hogy kevesebb, mint 50 m

3-rel járul hozzá a Nílus 470 m

3-nyi vízhozományához. Malakalt-ól Khartumig 800 km hosszú a Nílus folyása. Bár nem mocsaras ez a vidék, de lapos. Khartumnál a Fehér-Nílus évi vízhozománya 840 m

3 ; legkisebb átlagos havi vízhozománya áprilisban 570 m

3-re száll le mp-kint. Kisvízkor tehát a Fehér-Nílus 4-szerte többet szállít, mint a Kék-Nílus, míg árvízkor fordítva van a dolog. Khartum alatt csak egy mellékvizet vesz föl a Nílus, az Atbarát, mely 6 hónapig száraz, de árvízkor rendkívül sok vizet szállít úgy, hogy az átlagos évi vízhozomány 360 m

3 mp-kint. Az Atbara beömlésétől lefelé Nubián és Egyiptomon keresztül nem vesz mellékfolyót magába a Nílus, mert teljesen esőtlen vidéken halad át ; csak a Földközi tenger vidékén van évi 0-2 m csapadék. A Nílus tehát az esős egyenlítő és térítő övében kapott vízét csak megfogyatkozva viszi Egyiptomba. Ezért van, hogy a 3 millió km

2 vízgyüjtőjű Nílus kisvízkor alig szállít többet Khartumnál, mint a 100,000 km

2 vízgyüjtőjű Rhône Ariesnél (amaz 570 m

3-t, melyet a tározás 730 m

3-re emel, emez 500 m

3-t szállít). És míg a Nílus évi középvízhozománya Asszuánál .2610 m

3, a Rhône-é mintegy 2000 m

3. Ezért a Nílus lehető legjobb kihasználása céljából bizottságot alakítottak, melynek elnöke lett Canter Cremers hollandiai mérnök és tagjai az angol kormány részéről Mac Grégor, az egyiptomi kormány részéről Abdul Hamid Szolimán pasa. Bár az elnök rövidesen meghalt, a bizottságnak sikerült megállapodásra jutnia. A megállapodás pontjait titokban tartják úgy, hogy a jelentéstevő csak személyes benyomásai szerint számol be róla. Ami a szudáni öntözést illeti, itt a zsézirai félsziget 1 millió feddánján kívül 1955-ig más terület alig jöhet számításba ; belőle 300,000 feddán területre az öntözővíz a Szennár-gáttal biztosítva van. E 300,000 feddán öntözésére 500 millió köbméter víz lévén szükséges, a még hátralevő 700,000 feddán-hoz a vízmennyiséget könnyen megnyerhetik akár a Szennár-gát magasbítása, akár fölötte új gát építése segítségével. Nagyban könnyíti a feladat megoldását, hogy Szudánban a gyapotot az áradás kezdetekor vetik s így az árvizet lehet fölhasználni öntözésre. Ezenkívül gondolni lehet a Cana-tó hasznosítására is, mely a Kék-Nílus forrásvidékén van Abessziniában. A feladat tehát a Szudánban visszatartott vízen felül Egyiptom részére Asszuánál még 7 milliárd m

3-rel több víznek, vagy Khartumnál 8-5 milliárddal több víznek előteremtése. Erre a célra három terv merült föl : 1. Dzsebel Óliá-nál