Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

37 (Gébel Aulia) a Fehér-Níluson tároló medence készítése ; 2. a Fehér-Nílusnak a Szobát medrébe terelése, hogy ne folyjon a mocsarakba, hol vízének nagyrésze elpárolog ; 3. az Albert-tó hasznosítása a mocsarakon keresztül a meder kiásásával, hogy a víz ne terüljön szét. Az első megoldás már megvalósítás felé közeledik. De a Dzsébel-Őlia-medence nem oldja meg teljesen a feladatot, mert a medencének véglegesen megszabott vízszínével csak 2% milliárd m

3 víz tározható. De e vízmennyiséggel Felső-Egyiptom perennális öntözése és a Delta északi földjei elláthatók vízzel. A gát hossza 0 km. Középponti része falazott, a szárnyak földből valók. A falazott gát csak 17 m magas ; 3 m nyílású, 4-5 m magas zsilipek sorozatából áll, melyeket 5 m-es pillérek választanak el. A vízszín kottája 378-5, a fal koronáé 381, a mellvédőé 382. A megszabott vízszín és a gát koronája közötti magasság az árvizek visszatartására szolgál, hogy Egyiptomban az elöntés magasságát csökkentsék. Az árvédelmi gátak a Nílus mentén nagyárvízkor erős védelemnek vannak alávetve, hogy át ne szakadjanak ; ezt a védelmet akarják csökkenteni az árvíz tarozásával. Azonban a megszabott vízszint egyelőre csak 377-2 m-re vették, mely szint az ezideig Dzsébel-Óliá-nál észlelt legmagasabb árvíz szintje. Vagyis a gáttal nem duzzasztják magasabbra a vizet a legnagyobb addig észlelt árvíznél, mert magasabb duzzasztás esetén víz alá kerülnének művelt területek. Ezért a 4 milliárd m

3 víz tározására előirányzott gát csak 2% milliárdot fog tárolni. Remélhető azonban, hogy a kivételes árvizek visszatartására gondoskodnak mégis kellő ürfogatról. A másik terv, a Fehér-Nílusnak a mocsaraktól eltérítése és a kiszélesítendő Szobat-ágban vezetése roppant drága, de a költségek mégis arányban állanának az eredménnyel, mert a jelenleg elpárolgó 450 m

3 másodpercenkinti vízmennyiségből 400 m

3 volna Malakalnál megnyerhető, mi évi 12 milliárd m

3 víznyereségnek felel meg. Az Albert-tó elgátolásával 21 milliárd m

3 víz volna tárolható. Igaz, hogy e vízmennyiség jelentékeny része elveszne a mocsarakban, de gondoskodnának e veszteség csökkentéséről oly módon, hogy átvágásokkal rövidítnék meg a folyó útját s a lefolyást ily módon siettetnék. Victor Mosséri fölvetette azt a gondolatot, hogy a Delta északi részén, a tengertől 80 km-re kutakat nyissanak, melyek az artézi víz szintjéig érjenek le. Ily módon a száraz évszak alatt 1 ]/

2 milliárd m

3 vizet nyernének anélkül, hogy vele a felső, vagy alsó vidék kárt szenvedne. Jelenleg is vannak Alsó-Egyiptomban víznyerő kutak, még pedig 5255 olyan, melyekből ökrökkel és bivalyokkal, noriaszerkezettel és 2900, melyekből gépekkel (23,000 lóerő) nyerik a vizet, A Deltában, a kötött feltalaj alatt, 7—8 m mélységben megtalálható a nyomás alatt levő víz s ha itt kutat nyitunk, a víz körülbelül a Nílus vízszínéig emelkedik bennök s a Nílus vízszínének változását időben és játékban különbözve követi. A gépeknek csak a felszínig kell enielniök a vizet s az emelőmagasság annál kisebb, mennél közelebb van a kút a tengerhez. 60 km-nél közelebb a tengerhez azonban nem tanácsos kutat nyitni, mert a talajvíz sós. Ezért 80 km távolra nyitnák a kútsorozatot ; minden kút 1-5 m

3 vizet adna másodpercenkint, vagyis a száraz évszakban 12 millió m

3-t ; 100 kúttal l

1/» milliárd m

3 víz nyerhető. Mossiéri kimutatta, hogy a kutak befektetési költsége nem nagyobb m

3-kint, mint az asszuán gát költsége a tárolt víz m

3-ére vonatkoztatva.