Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

13 Naponként és átlagban egy ember 232 gr száraz szennyes anyagot termel, melynek fele szerves, fele szervetlen. Ez az anyag fejenként és naponként mintegy 150 1 vízzel van keverve. Nappal (6 és 18 óra közt) a csatornalé sokkal szennyezettebb, mint éjjel ; nappal a szenny % része található a szennyes vízben, mely egyébként 2 akkora tömegű, mint éjjel. A súlyos anyagokat leülepítéssel az úgynevezett homokkamrákban lehet leválasztani ; az úszó anyagokat rács segítségével. A nehézség csak a lebegő és oldott anyagok eltávolításában van. Hogy a csatornalé minő állapotban bocsátható a vízfolyásokba, Angliában tanulmányozták legalaposabban. Ezért ma már a következő szabályokat fogadták el : 1. A bebocsátott csatornalé 1-ként ne tartalmazzon 30 milligrammnál több lebegő anyagot ; 2. a szűrőpapíron megszűrt csatornalé oxigénfelhasználó képessége ugyanaz maradjon 7 napi 30 C°-on való állás előtt és után ; 3. ez állás előtt és után a csatornalének semmi anunoniákos vagy büdös gázt nem szabad fejlesztenie ; 4. a csatornalének nem szabad megmérgeznie a halakat, vagy ártania az állatoknak, melyek abból a folyóból isznak, melybe a csatornalevet bebocsátottuk. Azonban az Angliában és Németországban megtett megfigyelések kimutatták, hogy nemcsak a víz minősége, hanem a folyóvíz mennyisége is. melybe a csatornalé kerül, nagy hatással van az egészségügyi viszonyokra. Pl. kevéssé észszerű volna azt gondolni, hogy óránként 1000 m

3, 1-ként 35 milligramm lebegtető anyagot tartalmazó vizet nem szabad a folyóba bocsátani, míg 2000 m

3 30 milligramm lebegő szennyet tartalmazót igen. Az angol kir. bizottság, mely a kérdéssel foglalkozott, új és érdekes szempontokat vetett föl ebben a dologban. Az általános gondolat a következő : 1. Ahelyett, hogv a szennytartalom határát megszabnék, célszerűbb e határt a hígulás fokához megszabni. 2. A folyóba bocsátott csatornalének nem szabad oly nagymennyiségűnek és oly szennyezettnek lennie, hogy a folyóval való keveredés után a vízben oldott oxigén mennyisége bizonyos értéken túl megcsökkenjen. Ebből a két szabályból a következő megállapításokat tette az angol bizottság : 1. Az általános típusos föltételek, vagy a különös föltételek, melyek esetenként a szennyvíztisztításra megszabandók, a helyi körülmények szerint szigorúbbak. vagy enyhébbek lehetnek. 2. Az általános föltételek megkívánják, hogy a beömlő csatornalé 1-ként 30 gr-nál több lebegtetett szennyet ne tartalmazzon és 5 nap alatt 18-3°-on ne használjon el 20 milligrammnál több oldott oxigént 1-ként. A kísérlet a nyers befolyásra vonatkozik. Az így megszabott föltételen csak 10 év elteltével lehet változtatni, ha elegendő tapasztalat áll már rendelkezésre. 3. A speciális föltételeket elsősorban a folyóban való hígulás mértéke szabja meg Ha a hígulás gyönge, a szabályoknak szigorúbbaknak kell lenniök s e föltételek szintén 10 évig maradjanak érvényben. 4. Ha a hígulás nagy, akkor a szabályokon enyhíteni lehet. Ha a hígulás 150—300-szoros közt van, az oxigénelhasználó képességre vonatkozó kikötést