Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

8 A töltések megerősítése átlag 5000 aranyfrankba kerül km-kint, vagyis 3-5 millió aranyfrankba összesen. 1923-ban, midőn 11-36 m volt az árvíz Hanoï-ban, a töltések szakadás nélkül kiállották a próbát. De ez az árvíz kimutatta azt is, hogy a töltéseket még jobban meg kell erősíteni a teljes biztonság elérése céljából, főként ott, hol a töltés anyaga nem elég jó, vagy a talaj nem elég ellenálló. A magasságot is növelni kell. Azonkívül megkezdték a töltéskorona kövezését a közlekedés biztosítása miatt. A töltések védelme lényeges része az árvédelemnek, mert a töltések ritkán szakadnak át minden előjel nélkül. Ezért minden árvédelem valóságos mozgósítással jár, melyben mérnökök és munkások, valamint közigazgatási tisztviselők vesznek részt. Nagymennyiségű védelmi anyagról is kell gondoskodni. Egyébként minden rendszeres ármentesítés a töltések fokozatos megerősítésével jár, mert a töltésezés fokozatosan emeli az árvíz színét, így például a Pón, a Mississipin stb. tapasztaljuk ezt. Eleinte sok volt a töltésszakadás, de aztán lassanként csökkent a számuk. Az ármentesítésnek nagy hatása van a vízjárásra. Rendesen azt szokták ellenvetni, hogy a töltésezés a meder fenekét emeli úgy, hogy függő medrek létesülnek. Például ebben a véleményben volt Prony, midőn a Pó egyik árvizét megszemlélte. Hue atya hasonló véleményt nyilvánított a kínai Sárga-folyóról. E hitet az kelti, hogy a töltésezés megemeli az árvizek szintjét s azt a hatást kelti, mintha a meder emelkedett volna. De a közelebbi tanulmányok nem igazolják a mederemelkedést. Hague a Rajnára azt mutatta ki, hogy alig van mederemelkedés. A mérések a Mississipin megállapították, hogy nincs mederemelkedés, hanem még süllyedés állott elő a töltésezés következtében. Thownsend hasonló jelenséget észlelt Japánban az Osaka-folyón, hol szintén nincs mederemelkedés. Sőt azt hiszi, hogy a töltésezés az esést egyenletesebbé és a kisvízi medret bővebbé teszi. A Pón a töltésezés hatását közelebbről tanulmányozták. Legelőször Lombardini mutatta ki, hogy sem a fenék, sem a kisvíz színe nem emelkedett . 1869-ben újabb tanulmánya alapján 16 cm emelkedést észlelt a kisvízben s ezt két ellentétes körülményből : a fenék felemelkedéséből és a kisvíz mennyiségének az erdőirtás következtében való csökkenéséből magyarázza. Később Fantoli és Natalini újra tanulmányozták a dolgot s ez utóbbi 13 mm vízszínsüllyedést állapított meg. Fantoli periódusos változást állapít meg a kis- és nagyvizek szélsőséges értékei közt s e periódus 25—30 év. Egyébként megállapítja általánosságban, hogy a kisvizi hozomány a Pón csökkent, a kisvíz szintje mélyebbé vált. E csökkenést az öntözés terjedésének tulajdonítja. Másodpercenkint 70 m

3-re veszi az öntözés által elszivárgás és párolgás következtében beálló veszteségét a Pónak. Az öntözött terület ugyanis 1.030,000 ha, melyből 130,000 ha rizsföld. A meder emelkedése, vagy süllyedése nem állapítható meg. Az árvizek szintje azon módon emelkedett, amint a töltéseket kiépítették és megerősítésükkel egyre jobban kiküszöbölték a töltésszakadásokat. Az erdőirtásnak a földek elmosása következtében kedvezőtlen gazdasági hatása volt ugyan, de a Pó vízjárását érezhetően meg nem változtatta. A delta meghosszabbodása